Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

Kórházi ápolás és leszerelés

Amikor váratlanul hazaértem, többen is megkérdezték tőlem, hogy miért jöttem. Mondtam, hogy nem vagyok alkalmas a további katonai szolgálatra, mert hadirokkant vagyok. Azt is mondtam az anyámnak, hogy tisztítsa ki a katonaruhámat, mert vissza kell vinnem. Most már örökre vége a katonaéletnek.

^•Rlr. ÖÍ'towM «bori lOzérosvtály- pá ra n osróks&g._________

Az-állomány W8I fej bélyegzője.

Katonai alkalmatlansági bizonyítvány.

(®6.760/22-i-1943.ís a

.-XII. ........ 1.......'

11816/20.leg.1943.

rendeletével a m. kir. honvédség kotrókéból elháríthatatlan szolgálatképtelensóg miatt elbocsátott (dér t. rendfokozat) t 1 11 1 ISTV/. N tartalékos örvöset 6

(Születési óv és hely)

1920.VI.5.P e t e s h á z a.

Horváth Erzsébet.

(Sztüóanyjának leánykori neve) .

katonai szolgálatra alkalmatlan, munkaszolgálatra alkalmas (SGEjKHEJC "Ks. "

Vida István katonai

alkalmatlansági

bizonyítványa

Úgy is lett. Amikor visszavittem az egyenruhámat, ismét találkoztam az irodában a főtörzsőrmesterrel, aki erőszakkal rá akart beszélni, hogy adjam be a továbbszolgáló kérelmet. Azt mondta, hogy 2 hét alatt szakaszvezető lehetek. De én azt válaszoltam neki, hogy nem tudnak olyat ígérni, hogy továbbra is katona maradjak. Ezzel elbúcsúztunk egymástól. Soha többé nem találkoztunk.

Ezzel véget ért a magyar katonai szolgálatom.

97