Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
A front összeomlása és a visszavonulás
A front összeomlása és a visszavonulás Január 15-e után már olyan volt a helyzet a fronton, hogy vagy nem írhattam naplót, vagy pedig nem volt hozzá kedvem. Ezeken a napokon a helyzet nagyon válságosra fordult. Nekem úgy tűnt, mintha a katonai vezetés készült volna egy várható nagy orosz ellentámadásra. A 9/3. üteg (az, amelyikben én is szolgáltam) nagyon közel volt a német egységekhez. Ebből adódóan a tisztek szoros kapcsolatot tartottak a németekkel. A mi ütegünk német ágyúkkal volt felszerelve, így lőszert is többször tőlük kaptunk. Amikor megjött a nagy hideg, az oroszok többször is próbálkoztak kisebb-nagyobb támadásokkal, keresték a magyar védővonalakban azokat a helyeket, amelyek a legkönnyebben áttörhetők voltak. Itt megpróbálom leírni, hogy milyen volt a téli állásunk. Dimbes-dombos területen voltunk beásva a föld alatti bunkerekbe. Kelet felé lejtett a domb, aminek az oldalába volt mind a négy ágyúnk beásva (kb. szoba nagyságú bunkerfélét készítettünk minden ágyú részére). A föld alatti helyiségbe toltuk be az ágyúkat. Természetesen külön-külön mind a négynek készült bunker, úgy 25-30 méter távolságra egymástól. A lövegek keletre voltak fordítva, mert az ellenség arra volt tőlünk. Lehetett délre is, meg északra is fordítani az ágyúk csövét, csak nyugat felé nem, mert mögöttünk a domb volt. Arra csak úgy lehetett volna lőni, ha kitoljuk az ágyút az állásból a bunker elé. Akkor azt gondoltuk, hogy nyugatra úgysem kell majd lőni, hiszen ott a mieink vannak. Később mégis bekövetkezett ez a nem várt dolog. A továbbiakban ismertetem a téli állásnak a többi részét. A bunker keleti oldalát, valamint az ágyúk csöve előtti és feletti részt egy nagy deszkából készült kapuval zártuk le. Egyik-másik akkora volt, mint három szobaajtó. Amikor nem lőttünk, akkor az ágyúcső le volt engedve vízszintesen. Ilyenkor a kapukat (vagy az ajtókat) le lehetett ereszteni, és mondhatni, a löveg akkor zárt területen volt. Mikor pedig lőni kellett, kinyitottuk az ajtókat, s így szabad volt előttünk és felettünk a kilátás a Don irányába. Az úgynevezett ágyúbunkertől hátrafelé a legénységi bunkerek voltak kiépítve. Ezek már teljesen a földbe voltak beásva. Körülbelül 5 x 5 m nagyságú terület volt, benne emeletes priccsek. Ezek általában nyolc-tíz ember részére készültek. Volt benne még egy kis asztal, egy téglából rakott sparhelt, 56
