Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)

A Don menti napok

Attól a naptól kezdve mindig rosszul éreztem magam, ha lőni kellett. Szeptember 9-én és 10-én esős idő volt, a Ráták sem igen jártak a rossz időjárás miatt. Szeptember 11-én is ugyanilyen napra virradt, és éjjelenként már eléggé lehűlt a levegő. Szeptember 18-án igen erős hóharmat esett. Szeptember 21-én berendezkedtünk a téli tüzelőállásban. Szeptember 24-én a többi félszakasz is bevonult a téli állásba. Ezt követő­en is tovább folyt a munka. Napról napra hidegebb lett. Szerencsénkre az utolsó napokban a Ráták ritkábban jöttek. Szeptember 25-29. között is sokat dolgoztunk: tovább építettük, finomítot­tuk a tüzelőállást. Akkor hallottuk, hogy valószínűleg itt kell hagyni a téli állást, mert hátrább kell kiépíteni egy másikat. Szeptember 30-án sztrájkoltunk, de csak délig, mert akkor megtudtuk, hogy mégis ittmaradhatunk. Október 1-én a térdem megdagadt. 2-án elmentem az orvoshoz. Egész nap csak feküdtem, mert nagyon fájt a térdem. Október 3-a és 7-e között semmi különös nem történt. A térdem már nem fájt. Október 8-án erős szél fújt, nagyon hideg idő volt. Október 9-én éjjel őrségben voltam. Valószínűleg roppant fáradt lehet­tem, mert elaludtam. A tizedes, az őrparancsnok talált rám. Féltem, hogy meg fognak büntetni, a legrosszabbra gondoltam. Szerencsére a tűzmester kedvelt, és az egész történetet elhallgatta, pedig jogosan rótt volna meg, mert az ilyen esetekben a legszigorúbb büntetés járt volna, hiszen háború­ban voltunk, méghozzá a fronton. A következő eset október 10-re virradó reggelen történt. Az idő múltá­val a fegyelem folyamatosan romlott, és a közkatonák több esetben sem teljesítették a tisztek parancsait. A tűzmester összehívatta a tüzelőállás­ban lévő kb. 40 katonát, és komolyan figyelmeztetett bennünket, hogy amennyiben nem rendeződnek a dolgok, komoly büntetéseket fog alkal­mazni. Az előbbiek alátámasztásául Kovács közkatonát ki is kötötték két percre. Október 12-én reggel nagy Rata-támadás volt, pedig már régen nem tör­tént hasonló, különösen nappal. Október 13-án sok levelet kaptam és írtam. A szél állandóan hidegen fújt. Október 14-én a löveget ki kellett tolni az ezredes parancsára. Sikerült végrehajtani egy perc alatt. Október 15-én és 16-án semmi különös nem történt. Október 17-én istentiszteletet tartottunk. 50

Next

/
Thumbnails
Contents