Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945 (Lendva, 1998)
Előrenyomulás a Donig
pergőtűz elindul, akkor azt leállítani nem lehet. Még ha Horthy Miklós állna is az ágyúcső elé, hogy ne lőjünk, akkor is lőni kell. Éjjel sok eső esett, de éjfél után már megállt. Június 28-án egész éjjel virrasztottunk a sátorlap alatt, mert bunkerunk nem volt. Közeledett a két óra. Jött a tűzmester ellenőrizni, hogy rendben van-e minden, utána az órákat igazítottuk össze: még 10 perc, még 5 perc stb. Amikor már csak pár másodperc hiányzott, akkor bemondta: „Szent Borbála nevében, tűz!" (ő volt a tüzérek védőszentje). Tehát elkezdődött a nagy támadás. Úgy mondták, hogy ott, azon a 10-12 km-es részen 84 üteg volt, de hogy milyen hosszú vonalon volt a támadás, én azt nem tudom. Az első lövések után már nem tudtunk beszélgetni, egymást sem értettük meg, csak a kezelőknek mutogattam, hogy most ebből a gránátból kell ennyit meg ennyit lőni. így múlt el az az egyórás tüzelés. A németek a nagyágyúkkal a hátunk mögül még távolabbra lőttek. Csak jó néhány óra elmúltával kezdett a fülünk kinyílni. Kilenc óra felé nekem kellett még néhányat lőni, de a többi félszakasznak már nem. Dél felé jöttek a lovasok, hogy állást kell változtatni. Befogtuk a lovakat és elindultunk előre. Volt egy kis emelkedő, amin hat ló sem bírta felhúzni az ágyút. Akkor másik hat lovat is még elébe fogtak, s amikor még így sem tudták felhúzatni, akkor az első 6 lovat félreállították, köteleket kötöttek rá, majd az ott lévő legénységgel együtt húztuk fel az ágyút. Utána nekünk rögtön tűzkésszé kellett tenni, hogy én már tudjak vele lőni. A többi ágyú felhúzásánál az én félszakaszom már nem volt ott. Mi már akkor lőttünk az új tüzelőállásból. Úgy látszott, hogy az oroszok már el is futottak. Az egyik távoli domb tetejét a gyalogság nem bírta bevenni. Azt mondták, hogy olyan erő van ott, hogy nem lehet megsemmisíteni őket. Egyszer csak jött 13-14 zuhanóbombázó. Német stukák voltak. Azok aztán bombázták azt az emelkedést, legalább háromszor. Miután a repülők elmentek, a gyalogság elkezdte a támadást, de akkor már nem volt ellenállás. A bombázók megsemmisítették az oroszokat. Elindultunk előre, de éjjel megálltunk. Ebben a támadásban egy telefonista is megsebesült. Az egészségügyi tizedes a következőket mesélte: a telefonista Császár meglátott a földön egy drótot, és mondta az őrvezetőnek, hogy már jártak itt a mieink. Az őrvezető kérdezte tőle, hogy honnan tudja, mire ő azt mondta, hogy itt egy telefonvezeték, arról. Akkor hozzányúlt a dróthoz, mely azonnal felrobbantotta az aknát. Súlyosan megsebesült, úgyhogy azon az oldalán, ahol felrobbant az akna, eltört a lába, a keze, fogait és egyik szemét kiverte, de az eszméletét még 32
