Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)

Kepéné Bihar Mária: Urisk Erzsébet népi iparművész bemutatása

Erzsébet később a tanítói hivatást választotta. 35 évig dolgozott az oktatásban, osztálytanító volt. A diploma megszerzése után Kebelén kezdett dolgozni, majd Lendvára került, onnan pedig Dobronakra, ahonnan több évtizedes szolgálat után, az iskola igazgatónőjeként vonult nyugdíjba. Annyi bizonyos, hogy Urisk Erzsébet számára a nyugdíjas évekkel nem a tétlenség, hanem a tettvágy ideje következett el.

Megnövekedett szabadidejének köszönhetően valóra válthatta azokat a régi vágyait, melyeket gyermekkora óta magában hordozott, hiszen a régi dolgok iránt mindig is érdeklődött. így mesélt erről: „Az ember minél idősebb, annál jobban

Bemutató a dobronaki hímestojás-kiáilításon, 2007.

kötődik azokhoz a dolgokhoz, amik valamikor voltak. Előjönnek az emlékek, milyen tárgyat mire használtak, mint például egy rokkát. Ha volt az ismerőseim nagyszüleinél egy régi kép vagy óra, azt mindig elcseréltem velük egy újra. Azok meg azt mondták: buta vagy, az az óra milyen régi, rossz! Nem baj, nekem meg az tetszik, válaszoltam.” Férjével közösen rajonganak a népművészeti tárgyak iránt, így bárhova utaztak, kerámiákat, régi képeket, no és persze hímes tojásokat vásároltak. Erről ízlésesen berendezett dobronaki otthonuk és takaros kis néprajzi gyűjteményük is tanúskodik.

Az 1990-es évek elején a magával hozott családi útravalónak is köszönhetően Erzsébet újra felfedezte a maga és közösségünk számára a szlovéniai magyarság díszítőművészetének egyik gyöngyszemét: a hímes tojást. Kitartó és lelkes néprajzi kutatómunkába kezdett: könyveket olvasott, múzeumokba látogatott el és a

34