Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)
A viaszolt hímes tojás múltjáról és a húsvéti szokásokról a Hetésben és környékén
„Az ételszentelés gyermekkoromban a lendvai templomban történt” - mesélte. „Húsvétvasárnap reggel 7 órakor volt mise és szentelés. Ezt pásztormisének nevezték. A kosárba sonkát, főtt tojást, tormát, kenyeret vagy kalácsot raktak. Otthon ebből reggelizett az egész család. A szentelés szokása megmaradt mind a mai napig. De manapság nem mi megyünk Lendvára, hanem a pap jár ki szombat délutánonként a falusi templomokba. Ilyenkor megtelik a templom, még az is elviszi kosarát, aki nem jár rendszeresen misére.” A 72 éves dobronaki Szekeres Magdus gyermekkorából arra emlékszik, hogy édesapjának testvérei, Naca és Rozi, később a lányaik, Rozika és Margit nagyon sok szép viaszolt piros-fekete hímes tojást készítettek, nemcsak maguknak, másoknakis. Hozták nekik a friss tojást, őkpedig rajzolták, viaszolták, festették. Pénzt kaptak érte vagy kisebb ajándékokat. A régi mintákat sajnos nem tudja felidézni: „Én már idősebb koromban kaptam kedvet ehhez a művelethez” - meséli. „Mivel az anyósom is készítette, tőle tanultam. A friss tyúktojásra felrajzolta a mintát, pirosra festette, majd ismét viasszal fedte be a minták egy részét. Ezután fekete festékbe áztatta őket egy éjszakára, végül megfőzte a fekete lében. Sokszor megtörtént, hogy elpattant egyik-másik. Én később főtt tojást mintáztam és festettem. Az anyósomtól egyszerű mintákat tanultam, mert ő csak olyanokat tudott. Azt szokta mondani, hogy nem jó rajzoló. Húsvét előtt néhány nappal készültek el a hímes tojások saját gyermekei és a keresztgyerekek részére.” A szokásokról Magdus is a húsvétvasárnap délutáni tojásdobálást említette. Egyik kedves élményét is elmesélte: „Minden tojásom eltörött már, de én még szerettem volna folytatni a játékot. Elfutottam a közelben lakó Manci nénimhez, hogy tőle kérjek. Adott is, mégpedig a kotlós tyúk alól vette ki, mert az ünnepre minden más tojást elhasználtak. Szaladtam vissza a rétre a még meleg tojással. Az egyik nagyfiú dobta magasba a tojásomat. És láss csodát! Amikor a földre esett és eltört, egy idétlen kiscsibe esett ki belőle. Volt aztán nagy meglepetés és nevetés.” 17 Vida Ilona Szekeres Magdolna
