Urisk Erzsébet: A viaszolt hímes tojás készítése a Muravidéken - Hogy ne menjen feledésbe 1. (Lendva, 2009)
Gyermekkorom szép emléke
Hozzánk a dobronaki Göntér keresztapám járt el rendszeresen. Nagyon izgatottan vártam, ki-kiszaladtam a kapuba és lestem a falu felé, hogy jön-e már. Micsoda boldogság töltött el, amikor a kerékpárját a kerítésnek támasztotta, levette a táskáját és átadta! Őt a konyhában látták vendégül a szüleim, én pedig a szobában kutattam az ajándék után. Nem volt szokás drága ajándékot adni, de nekem a tarka zsebkendő vagy fehér zokni, a cukorka, néha narancs és persze a két hímes tojás gyönyörű ajándék volt! Késő délutánig beszélgetett a két koma, visszaemlékezve az együtt töltött katonaévekre. Közben anyám megvendégelte őket. Asztalra került a sonka, a rántott hús, a savanyúság, a rétes vagy a rakott palacsinta és a sütemény. Eszegettek, beszélgettek, és közben iszogatták a smarnicát. Mi, gyerekek ekkor már a legelőn voltunk, ahol magasra dobáltuk a hímes tojásokat. Versenyeztünk, hogy ki dobja a legmagasabbra és kié marad meg épségben a legtovább. Az lett a győztes. Az összetört tojásokat persze megettük. Abban az időben az ételnek nem volt szabad kárba vesznie! 14
