Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Muraközért
sa ki. Ugyanakkor a közgyűlés határozatban mondta ki, hogy a megszállt területen folyó jugoszláv propaganda ellensúlyozására, a megye álláspontját képviselő nézetek terjesztésére, az onnan menekültek segélyezésére pénzügyi alapot létesítenek. Az anyagi alap létesítésére felkérték a megye adófizetőit, hogy az 1917. évi egyenesadójuk 25%-át fizessék a “Nemzeti Ajándék” elnevezéssel létrehozandó alapba. A határozat, a felkérés lelkes fogadtatásra talált. Azonban a naprólnapra súlyosbodó gazdasági bajok, a nagy infláció, a munkanélküliség miatt kevesebb összeg gyűlt össze a vártnál. Erre figyelemmel a közgyűlés nem erőltette tovább az anyagi támogatást. A “Nemzeti Ajándék” alap helyzetéről Bődy Zoltán alispán számolt be 1923 márciusában a megyei közgyűlésen. Értékelése így foglalható össze: “.... az akció nem járt azzal az eredménnyel, amit attól vártunk.”97 Amennyiben a “Nemzeti Ajándék” alappal szemben az volt az elvárás, hogy ezzel visszakerülnek az elszakított területek, akkor valóban csalódás volt a végső eredmény, de ez nemcsak ezen múlott. Nagyobb külső és nemzetközi erők és anyagi alapok hatottak abba az irányba, hogy az elszakítás végleges legyen, mint a visszatérés felé. Minden bizonnyal az előbb emlitett önkéntes befizetésekből került kiadásra az a könyvszerű ismertető 1920-ban, amely “Emlékirat Muraköznek Magyarországhoz tartozása ügyében” címmel jelent meg. A terjedelmes emlékirat részletes történelmi, érzelmi kapcsolatokat, nyelvi és etnográfiai, közgazdasági adatokat sorolt fel Muraköz és Magyarország kapcsolatában, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a két terület elszakíthatatlan egységet képez, Az önálló kiadványként megjelent emlékirat címlapja 97
