Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A megszállás után

sebeik begyógyultak, majd a területről kiutasította őket. Nagy konkurencia volt a megszálló közigazgatási és katonai szervek között a hatalom gyakorlásának megosztásában. A katonai szervek több jogot akar­tak maguknak mint a közigazgatásiak. Az akaratukat mindig keresztülvitték a közigazgatásiakkal szemben. Ez történt az 1919. november 29-i alsólendvai ütközetben is. A közigazgatási szervek ellenvéleményének ellenére hurcolták el a magyar túszokat és tartották fogva őket mintegy három hónapig. Ugyancsak a megszállásból adódó ideiglenes jogi helyzet ellenére megkísé­relték a helyi lakosságból a katonák sorozását. A sorozási felhívásnak csak pá­ran tettek eleget. Ezt követően falragaszok, kidobolások figyelmeztették a lakos­ságot a sorozási kötelesség teljesítésére. Hirdetve, hogy a meglévő állapot végle­ges, senki se gondoljon változásra és arra, hogy netán itt népszavazás is lehet. A gazdasági életben is visszaesés következett be. Lezárták a határokat. Megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat-Szombathely és Alsólendva- Zalaegerszeg között. Semmilyen kereskedelmi tevékenység nem volt. Az éves megélhetést biztosító idénymunka Magyarországon többé nem volt lehetsé­ges. Ez főként a “hegyi-vendeket” (“gorickói-vendeket”) sodorta súlyos hely­zetbe, akik a Muravidékre átnyúló őrségi részeken éltek. Egyidőben két ma­gyar pénz volt forgalomban. A monarchia által kibocsájtott koronát a színe alapján “kék-pénz”-nek is nevezték. A másik a Tanácsköztársaság pénze volt, amelyet egyik oldali nyomathiánya miatt “fehér-pénz”-nek neveztek. Az egy­séges pénz, a dinár csak 1921. áprilisában került bevezetésre. A koronát ek­kor becserélték és rábélyegezték, hogy “Nepravilno”, vagyis értéktelen, nem használható. Az iskolai oktatás arra való tekintettel, hogy a megszálló katonaság több­ségét az iskolákban helyezték el, csak 1920 tavaszán kezdődött. A fő válto­zást a vend helyett a szlovén nyelv oktatása jelentette. A tanítókat ezt meg­előzően Szlovéniába vitték átképzésre. Ezzel kezdetét vette a vend lakosság szlovénba való olvasztása. A térségben meghatározó szerepet játszottak az egyházak. Ebben az idő­ben többségében katolikus plébániák (szám szerint 18), jelentősebb számú református gyülekezetek (számszerint 10) és 2 izraelita egyházközösség volt. A terület elszakításával az egyházak felső igazgatás nélkül maradtak. Főleg a reformátusokra nézve volt ez hátrányos, mert Szlovéniában nem volt egy­házkerületük, ahová tartozhattak volna. A katolikus plébániák a szombat­­helyi egyházmegyéhez kapcsolódtak. Mikes János megyéspüspök a helyzet­hez alkalmazkodóan intézkedett igazgatási kérdésekben. Nem sokkal a meg­szállás után, 1919. augusztus 28-án kibocsájtott rendeletével két vikáriussá­­got (püspökhelyettes) alapított. Az egyik a volt Vas megyei részekre Mura­90

Next

/
Thumbnails
Contents