Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Előszó
Előszó Minden régió, térség számára gyökeres változást jelent területének külső (tehát tőle független) beavatkozásokkal történő megváltoztatása. A változásokat - az adott térben és időben - csakis negatív jelenségnek minősíthetjük, hiszen azok következtében természetes, történelmi és spontán folyamatok szakadnak meg. Az igazságosságát illetően számos elemében megkérdőjelezhető békediktátum határmódosításai esetében mindenképpen erről van szó! A “trianoni béke” néven közismert végleges nagyhatalmi döntéssel az egykori (történelmi Magyarországhoz tartozó) nyugat-dunántúli régió is több, számos vonatkozásban működésképtelen területre szakadt. Részben Ausztriához és az újonnan létrejött délszláv államalakulathoz, részben az ún. trianoni Magyarországhoz tartozott, tartozik 1920 óta. A döntés meghozatalának körülményeiről, igazságosságáról, jellegéről nem volt divat beszélni. Többek számára talán még manapság is nacionalista, revizionista megnyilvánulásnak, konfliktusszításnak számít az arra vonatkozó, mindmáig többé-kevésbé tabu témát jelentő véleménynyilvánítás. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a kisebbségi közösségektől (sem a muravidéki magyaroktól, sem a rábavidéki szlovénektől) nem vették jó néven ilyen jellegű felszólalásaikat. De hasonló volt a helyzet másutt is, ahol a trianoni határ nemzeti közösségeket, nemzetrészeket szakított el törzseiktől - valójában a mai Magyarország teljes határszakasza mentén. Persze, nem csak a magyarság jutott kedvezőtlen helyzetbe az I. világháború után - habár e nemzetet érte több szempontból is a legnagyobb sorscsapás -, hanem nagy német, szlovén és más nemzetrészek is idegen fennhatóság alá kerültek, illetve ott maradtak. A tragédia egyik oka éppen abban rejlett, hogy e kérdéssel, a kimutathatóan igazságtalan határ-megállapításokkal mégsem volt szabad foglalkozni. Ennek következményei az adott nemzeti közösségek tudatos asszimilálásához, folyamatos elsorvadásához vezettek, amit különböző időszakokban eltérő módon serkentett az egyik vagy a másik állam, de több esetben mindkettő. Adódott olyan helyzet is a magyar-jugoszláv konfliktus során, amikor e határmenti közösségeket “hermetikusan elzárták” anyanemzeteiktől. E folyamatok következményeiről, valamint az egyéni és közösségi “traumák” konkrét formáiról ez alkalommal nem kívánok szólni. E “vitaindító” gondolatok után kanyarodjunk vissza az eredeti témához: a trianoni határ alakulásához a mai magyar-szlovén határ esetében, tehát a Muravidéket érintő terü5
