Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A belgrádi katonai egyezmény

mény-tervezetben szereplő demarkációs vonalig. A csapatok sehol sem ütköztek ellenállásba, tekintettel arra, hogy a magyar kormány komolyan vette az előkészítő tárgyalásokon elfogadottakat.

Ilyen előzmények után írta alá Belgrádban 1918. november 13-án Linder Béla tárcanélküli miniszter a magyar kormány nevében a “belgrádi katonai egyezmény”-t (“konvenció”-t). Tartalma azonos volt a Franchet d’ Esperey által előteijesztettel. A magyar kormány előkészítő tárgyalásokon tett javaslatai nem kerültek bele. A későbbiekben súlyos következményei lettek a zavargások esetén a “rendcsinálási” jogosultságnak. Többek között erre alapították Muraköz és Muravidék megszállási jogosultságát. Az okmány elnevezését ’’fegyverszüneti egyezmény”-ről a francia fél “katonai egyezmény”-re változtatta. Ezt a padovai fegyverszüneti egyezményre tekintettel tették. Nem akartak formai ellentmondást véteni, egy országgal két fegyverszünetet kötni.

A “belgrádi katonai egyezményében csak a déli határokról rendelkeztek. A magyar kormány az egyezmény előtti megszállások, javaslatainak elvetése ellenére is bízott annak teljesülésében. Nem sokkal később, november 27-én Budapestre érkezett Fernand Wix francia alezredes az antant képviseletében a “katonai” egyezmény teljesítésének segítésére és ellenőrzésére. A magyar kormány még 1919 februárjában is laktanyai férőhelyeket tartott fenn Budapesten a francia katonaság részére.

Muraköz és Muravidék sorsának későbbi alakulásában annyiban kapott jelentőséget a “katonai egyezmény”, hogy bár mindkét fél elismerte kötelező erejét, a benne foglalt jogait, de a franciák és szerb-horvát szövetségeseik az erre tekintettel tett magyar felvetéseket nem ismerték el, nem intézkedtek az egyezménysértések megszüntetésében.

Az is egyértelműen kitűnt a nemzetközi jogot teremtő dokumentumból, hogy az ország délnyugati részénél a demarkációs vonalat, amely semmiképpen sem jelenthetett majdani országhatárt, Zala megye Csáktornyái és perlaki járásainál, attól délre a Dráva folyó vonalában határozták meg. Ez azonos volt a háború előtti magyar-horvát állami határral. (Lásd a "Vas és Zala megyék délnyugati részei 1918-ig" című térképet a 19. lapon.)

25