Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
Az igazság, vagy a hatalom jegyében?
Kezdetben segítette Magyarország szomszédait. 1920 elején hatalomra került Millerand és külpolitikai kérdésekben meghatározó szerepet kapott Maurice - George Paléologue diplomata, aki rövid ideig külügyminiszter volt. Terveiben szerepelt egy Duna-medencei államszövetség magyarországi központtal, francia befolyással. Ebben az időszakban fogalmazódott meg a “kísérőlevél”, amely valójában sokat ígért a területi határozványok enyhítése ügyében. Ez késztette a jugoszlávokat és a csehszlovákokat az 1920. augusztusi, Magyarország elleni szerződéskötésre.143 Paléologue-ot angol és csehszlovák közbenjárásra eltávolították a francia külügyminisztériumból. A magyar államvasutak 90 évre történő bérbeadása a franciák részére meghiúsult. Millerandot 1921 őszén Briand követte a miniszterelnökségben. A hátrányos fordulatot több kedvezőtlen esemény követte. IV. Károly, az utolsó magyar király 1921. március 26-án titokban Magyarországra érkezett, hogy államfői hatalmát visszaállítsa. Ez a győzteseknél, de főképpen a környező “utódállamokban” azt a képzetet indította el, hogy elkezdődött a háború előtti Magyar-Osztrák-Monarchia visszaállítása. Ez állami létüket kérdőjelezte volna meg. Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén állam 1921. április 23-án és ugyanezen év június 7-én újabb kétoldalú szerződéseket kötöttek Magyarország ellen, amennyiben az a határok megváltoztatása ellen fellépne. Magyarország körül bezárult egy ellenséges katonai szövetség, amelyet a győztesekhez fűződő függősége miatt “kis-antant”-nak is neveztek. Magyarország a vesztes országok közül elsőként kérte felvételét a népszövetségbe (a Nemzetek Szövetségébe). A népszövetségen keresztül akarta elérni súlyos területi veszteségeinek enyhítését, a békeszerződés revízióját, amit a népszövetség szervezeti szabályzata biztosított is. A kérelem megtárgyalása 1921 szeptemberére volt kitűzve, arra az időszakra, amikor magyar szabadcsapatosok - “felkelők” - harcot vívtak Nyugat-Magyarországon a nyugati megyék (Moson, Sopron, Vas) területének megcsonkítása ellen. Ezt a környező kisantant államok úgy értékelték, hogy a magyar kormány renitens, nem akar eleget tenni a békeszerződésben foglaltaknak, kényszert kell vele szemben alkalmazni. A népszövetségi belépés várható elutasítása miatt a magyar kormány kérte felvételi kérelmének felfüggesztését. Ilyen nemzetközi viszonyok mellett logikailag megmagyarázható, de tárgyi valóság alapján nem fogadható el, hogy a Nagykövetek Tanácsa nemhogy az eredeti elképzelés szerint értelmezte volna a “kísérőlevél” tartalmát, hanem azt tovább korlátozta Magyarország terhére. így Prekmurje (Muravidék) kérdésében nem az igazság szempontjai, hanem a pillanatnyi hatalmi érdekek kapták a főszerepet. 137
