Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A muravidéki "népszavazás"

kapcsán a horvátok azt a véleményüket hangoztatták, hogy a meghallgatás során történtek a szlovén hatalom és igazgatás csődjét jelentik.

A szlovén lapok ellenségesen foglaltak állást a szemle alkalmával történt eseményekről. Véleményüket jól kifejezi az a cikk, amelyik “Államellenes tüntetések Prekmurjében” címmel jelent meg. A történteket nem a lakosság valóságos véleményének, hanem belső összeesküvésnek tartották. Lipovšek kormánybiztos az események másnapján, szeptember 21-én “Prekmurje lakosságának!” megszólítással kezdődő felhívást tett közzé. (Lásd a 6. sz. dokumentumot.) Ebben a lefolyt eseményekért a felelősséget “... lelketlen úszítók”-ra hárította. A határmegállapításra vonatkozó szabályokkal ellentétesen, azok rendelkezéseit meghazudtolva azt állította, hogy “... teljesen kizárt dolog pedig, hogy egész falvakat vagy községeket saját akaratukkal ellentétben a békeszerződéssel máshova csatolhasson...” a határmegállapító bizottság. A kormánybiztos, hogy kellő nyomatékot adjon saját hamis állításának és a másként gondolkodókban félelmet keltsen, közölte, hogy a hasonló megnyilatkozások állam elleni cselekménynek minősülnek, amelyet halállal, vagy húsz év börtönnel sújthatnak. Végül arra kötelezte a csendőrséget, hogy felhívását - mint hivatalos közleményt - tűzzék ki a hirdetési deszkára.

Minden bizonnyal a magyar kormány felszólalása folytán jutottak a Nagykövetek Tanácsa tudomására a megtorló események. Jelentéstételre szólították fel Cree alezredest, a bizottság elnökét, aki azt jelentette, hogy “... a tüntetések hazafias jellegűek voltak és a jugoszláv hatóságok elleni igen határozott ellenséges indulatról tettek tanúbizonyságot, azonban mégsem vezettek sehol rendellenességhez, vagy verekedéshez”. A jelentés tartalmából arra lehet következtetni, hogy Cree alezredes vagy nem tudta valójában, hogy mi történt a távozásuk után, vagy nem akart arról tudomást venni, vagy talán a magyarok érdekében elnéző volt. Nem tudni, az eshetőségek közül melyik volt az igazság.

Az események alakulása miatt közbelépett a Nagykövetek Tanácsa. A belgrádi kormány intézkedésére megszűnt az embervadászat Prekmurjében (Muravidéken). Az elfogottak kisebb-nagyobb pénzbüntetés lefizetése után szabadlábra kerültek. A jugoszláv államnak viszont el kellett viselni azt a megalázó szégyent, amelyet a vitás terület lakossága fejezett ki ellene, illetve Magyarország mellett.

A határmegállapító bizottság szemleútján történt megnyilvánulások, az azt követő hatósági megtorlások több helyi lakosban olyan súlyos elkeseredést váltottak ki, hogy a fegyveres ellenállás gondolata is felmerült.

Erre jó alkalmat kínált a Magyarország nyugati megyéiben - Moson, Sop134