Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A muravidéki "népszavazás"
Ugyancsak a helyzettel való visszaélésre utal az a tény, hogy a községenként a bizottság elé járuló személyeket a jugoszláv csendőrség az utolsó pillanatban megváltoztatta, újakat fogdosott össze, őket vitte a bizottság elé, útközben mondták el nekik az elvárt mondanivalókat.138 Felszínre kerültek olyan hamis állítások is, amikor a jugoszláv hatóságok az alsólendvai közbirtokosság területeit jugoszláv birtoknak tüntették fel. A szlovénül (vendül) is beszélő magyarok birtokait ugyancsak jugoszláv tulajdonnak minősítették. Ez történt Alsólendván Kotnyak nyugalmazott körjegyző, valamint az Ivanics és Zserkin nevű családok esetében is. Hasonló nyilvántartást adtak ki az állami és megyei utak esetében is, ezzel együtt azt állítva, hogy azok jugoszláv érzelmű alkalmazottak tulajdonát képezik.139 A visszaéléseket a magyar határbiztos a bizottság “nem érdekelt” tagjai tudomására hozta. Az intézkedést azzal hárították el, hogy ennek ellenére meg tudják állapítani a rendezés szempontját képező helyi gazdasági kérdéseket. Ha ellentmondásos viszonyok mellett is, de kitűzték a trianoni békeszerződésben meghatározott határt. Ezt akkor ideiglenesnek tekintették. Akkor még nem dőlt el, hogy magyar indítványra Muravidékből milyen területek visszacsatolására tesz javaslatot a bizottság, és ami még ennél is fontosabb, mit hagy jóvá a népszövetség tanácsa a javaslatból. A Muravidék hovatartozásában a döntés-előkészítés a bizottság helyszíni szemleútjával kezdődött. Az ebben az időben Varazsdon működő bizottság útja Muraszerdahelyen (Mursko Središče) át vezetett a Muravidékre. A ténymegállapító szemleút 1921. szeptember 19-én - hétfőn - kezdődött. A több autóból álló konvonjt már Muraszerdahelyen üdvözölték. A lakosság nagy tömegben gyűlt össze, és anélkül, hogy megálltak volna, “éljen” (“živio”) kiáltások hangzottak el. A bizottság áthaladt Alsólendván is. Itt még nagyobb volt a tetszésnyilvánítás. Magyaros ruhába öltöztek az emberek, magyar zászlót lengettek. Nagy tömegben vonultak az átvonulási úthoz. Hangos “éljenzéssel” üdvözölték a bizottságot. Tompa Rózsa, Erményi Erzsébet és Fuchs Ilonka alsólendvai lányok örömük jeleként virágokat dobtak a magyar biztos autójába. A szemleút első állomása Muraszombat (Murska Sobota) volt. Muraszombatnak ebben az időben 2748 lakosa volt. A magyarok és a szlovének azonos arányban (47-47%-ban) voltak. A fennmaradó kisebbséget a német nemzetiségűek alkották. A lakosság 76%-a beszélt magyarul. A környék falvaiból összegyűlt tömeget 8-10 ezerre becsülték. A tömeg magyar zászlókat lengetve fogadta a bizottságot. Megérkezésekor elénekelték a magyar himnuszt. A bizottság feltett kérdéseire egyértelműen a Magyarországhoz való 130
