Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

Vereség és összeomlás

A Délszláv Club törekvése szemben állt a Jugoszláv Bizottságéval és az emigrációban élő szerb kormányéval. Ennek az lett a következménye, hogy a görögországi Korfu szigetén emigrációban élő Nikola Pasié szerb minisz­terelnök és a Jugoszláv Bizottságot vezető Ante Trumbié között találkozó jött létre 1917. július 20-án. Megállapodtak, hogy a leendő közös délszláv állam magába foglalja a szerb, a horvát és a szlovén népeket. Az államot alkotmányos népképviseleten alapuló királyságként jelölték meg. Megálla­podásukat nyilatkozatban tették közzé, amelyet később „korfui nyilatkozat­nak neveztek el. Horvátországban a „korfui nyilatkozat” nem aratott egyér­telmű elismerést. Már többen előre látták, hogy a szerbek a királyság átmen­tésével vezető szerepre törekszenek. 1918 szeptemberében további súlyos vereséget szenvedtek a központi ha­talmak hadseregei. A szaloniki front áttörésében jelentős szerepet játszott az újjászervezett szerb hadsereg. Ez nagyban növelte tekintélyét az antant táborában. Felbomlás előtt állt a monarchia olasz fronton harcoló hadsere­ge. A német csapatok fokozatosan, de szervezetten vonultak vissza a fran­cia fronton. A központi hatalmak békekötési kezdeményezéseit elvetette az antant. Ebben a helyzetben I. Károly osztrák császárnak (Magyarországon IV. Károly néven király) nem volt más választása, mint ajánlatot tenni az osztrák császárságban lévő tartományok önállóságának biztosítására, föde­ratív államba való egyesítésükre. I. Károly császár ezt a kiáltványát 1918. október 16-án tette közzé.6 A császár kiáltványa a felgyorsult események utolsó szakaszában jelent meg. Ezért mondta erre George Lloyd brit miniszterelnök: „... túl kevés, túl ké­sőn...” („... too little, too late ...”). A császári elgondolás nem elégítette ki a nemzeti törekvéseket. A föderációs lehetőség már kevés volt. Ezt látszanak igazolni a Vas és Zala megyék délnyugati határai közelében lezajlott esemé­nyek is, amelyek pár hónapon belül döntő jelentőségűvé váltak Muraköz és Muravidék további sorsára nézve. Amint arra az előzőekben már utalás történt, a Délszláv Club törekvései az osztrák területeken a császári kiáltvánnyal legitimitást kaptak. Az egyes tartományokban ennek hatására különböző mozgalmak indultak el. Magyar­­ország délnyugati határszakaszához, Vas és Zala megyék területéhez közel két tartomány volt, Steier és Krajna. A magyar-osztrák határhoz közel az első nemzetiségi mozgalom a „radkersburgi háromszög”-ben indult meg.7 A szlo­vén nemzeti mozgalmat kezdetben „tábor-mozgalom”-nak nevezték. Követte azt a hivatalosan is elismert törekvést, hogy a nemzetiségi kérdést, az önálló­sodást a monarchián belül lehet és kell megoldani. Később az események hatására a célkitűzés egyre radikálisabbá vált. 1918 augusztusában megalakult

Next

/
Thumbnails
Contents