Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A muravidéki "népszavazás"
került a polgármesteri tisztségbe. A Prekmurje megalakulásának második évfordulójára érkezetteket már Čuš fogadta. Köztük volt Andrej Hribar, a belgrádi központi kormány ljubljanai helytartója is. Hribar később Alsólendva közigazgatási vezetője lett. A meghívottak között volt Andrej Karlin, Trieszt püspöke is, amikor viszont megtudta, hogy az ünnepségnek nem egyházi, hanem liberális jellege lesz lemondta részvételét. Ettől függetlenül augusztus 13-án az ünnepséget megtartották, ami a magyar lakosság körében rossz visszhangot váltott ki. Az ünnepséget napokkal később követte a magyarok nagy ünnepe, Szent István napja. Az új polgármester, Čuš ugyan előzetesen tiltakozott megtartása ellen, de miután azt mégis megünnepelték semmilyen retorziót nem alkalmazott. Ilyen helyzetben és hangulati hatások alatt kezdte meg munkáját a magyarjugoszláv határmegállapító bizottság Varazsdon. Úgy magyar, mint jugoszláv részről előzetesen helyszíni bejárással tisztázták a demarkációs vonal helyzetét, hogy a kijelölésnél viszonyítani tudják azt a trianoni békeszerződésben megjelöltekhez, és a lehetőséghez képest az érdekeltek saját javukra azt módosíthassák. Magyar részről a bejárást, természetesen a magyar oldalon Csáky Imre gróf, a Határmegállapító Központ vezetője, Cholnoky Jenő egyetemi tanár, Mikola Sándor tanár és Horváth Pál, a muraszombati járás Szentgotthárdon működő főszolgabírója végezte el 1921. június 23-án és 24- én. A helyszíni megtekintést délről északra haladva Murakereszturon kezdték. Onnan Lenti, Rédics, Szentgyörgyvölgy, Velemér, Magyarszombatfa, Szalafő, Farkasfa érintésével Szentgotthárdig vezetett az útjuk. A határ helyszínen való tanulmányozása mellett gyűjtötték magyar oldalon a határmegállapításhoz fűződő eseményeket is. Murakereszturon Zalán Gyula volt országgyűlési képviselő a Muraközben a szénakivitel okozta nehézségekről szólt. Egyben jelezte, hogy a muraközi lakosság hazafiasán viselkedik Magyarországgal szemben. Arról is tájékoztatást adott, hogy a megszállt területekről a fiatalok a katonai sorozások elől Magyarországra szöknek és elhelyezést keresnek. Zala megye aüspánja mintegy 800 átszököttet helyezett el a zalaszentgróti uradalomban. Rédicsen a határállomáson magyar utasok arról panaszkodtak, hogy a jugoszláv katonák szabályos útiokmányaik ellenére mint kémeket súlyosan bántalmazták őket. Ugyanígy bánnak a megszállt területen lévő hazafias magatartást tanúsító magyarokkal.136 A Muravidékre előterjesztett magyar javaslat helyzete a határmegállapító bizottság 1921. augusztus 26-i ülésén tisztázódott. A bizottság “nem érdekelt” tagjai - a volt antanthatalmak képviselői - a jugoszláv képviselő erélyes tiltakozása ellenére elfogadták a magyar igényt, és ígéretet tettek annak helyszíni tanulmányozására. Vassel Károly határbiztos mint problémát je-128
