Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A határmegállapítás előkészületei
kárára történt volna. A károsulttól nem lehetett volna elvárni az egyetértő szavazatát. Nem is volt példa arra, hogy ilyen eset előfordult volna. Tehát ez az engedmény a demokratizmus, az önrendelkezés hamis látszatát keltette. A döntések meghozási rendje tükrözi, hogy az “érdekelt” tagok csak közreműködő, statiszta szerepre voltak ítélve. Minden részkérdést, minden talpalatnyi területet az antanthatalmak osztottak el, attól függően, hogy melyik ország élvezte bizalmukat, vagy melyiket akarták sújtani. A Nagykövetek Tanácsa 1920. június 3-án - tehát a trianoni békeszerződés aláírását megelőző napon - a magyarországi határmegállapító bizottságoknak - az előzőkben tárgyalt utasításon túl - "pótutasítások”-at adott ki (lásd az 1. sz. dokumentumnál). E szabályokat csak Magyarországon lehetett alkalmazni. A “pótutasítások” bevezetőjében utalt a magyar békeszerződéshez mellékelt kísérőlevélben foglaltakra. Ebből mint főszempontot emelte ki a határmegállapitásra vonatkozóan a következőt: “... valahol igazságtalanságokat eredményeznek és a megszüntetése általános érdek, a határmegállapító bizottságoknak módjukban lesz jelentést tenni erre vonatkozólag a Nemzetek Szövetsége Tanácsának.” Majd részletesen szabályozták az “igazságtalanságok” megszüntetési módját. A rendelkezések lényegi kérdései a következők voltak: vizsgálni lehetett a néprajzi és gazdasági viszonyokat is, a fentiek értelmében meghatározandó vonal azonban nem érintheti lényegesen a békeszerződésben meghatározottakat. Tehát nem lehet lényeges változásokat végrehajtani a határokon. A kijelölendő vonalon, ha a bizottság ilyen részeket talál, a változtatást részletes indoklással, térképmellékletekkel együtt a Nagykövetek Tanácsán keresztül terjesztheti a Nemzetek Szövetsége Tanácsa elé. Ha az esetleges változtatások miatt nem szünetelhet a határmegállapítás, a nem vitás területeken folytatni kell a munkát. A változtatásra vonatkozó kérelem elbírálási feltételeként szabták, hogy legalább az egyik érdekelt fél kérje azt.126 A békekonferencia Magyarország szempontjából lényegesen továbbment a minden országra kötelező “utasítások”-nál. Az igazságtalanságok megszüntetésénél az okokat nem korlátozta a közigazgatásra, illetve a helyi gazdaságra. Figyelembe lehetett venni néprajzi, vallási, tágabb értelemben vett gazdasági indokokat is. Fontos körülmény volt az is, hogy a javaslathoz, a népszövetségi felterjesztéshez nem kellett egyhangú döntés. A “pótutasítások”-ban foglaltak bízvást ébresztettek reményt Magyarországon. E szabályok akkor születtek, amikor Magyarország és Franciaország között titkos tanácskozások folytak a kapcsolatok erősítése érdekében. Mint ahogy az élet más területein is előfordult, a határmegállapító bizottság értelmezte a szabályokat és kimondta, hogy egy területre csak egy javas121
