Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A "kísérőlevél" hatásai
olaszok és a jugoszláv állam között határkérdésekben. Vita folyt Dalmácia, Isztria és Fiume (Rijeka) hovatartozása kérdésében. Olaszország mint szövetséges főhatalom fellépése közvetve segítette a Szerb-Horvát-Szlovén állammal szemben a magyar követelések kikényszerítését is. Tekintettel arra, hogy a jugoszláv állam két tűz közé került, a korábbi francia támogatásának csökkentése folytán az északi szláv testvérhez, Csehszlovákiához fordult segítségért. Rajta keresztül próbálta meg helyzetének stabilizálását. A két állam katonai (védelmi) szerződést kötött Belgrádban 1920. augusztus 14-én. “Szilárdan eltökélve, hogy a mérhetetlen áldozatok árán létrejött és a Nemzetek Szövetsége Egységokmányával megteremtett békét, valamint Trianonban 1920. június 4-én egyfelől a Szövetséges és Társult Főhatalmak, másfelöl Magyarország között kötött béke által létrehozott rendet fenntarthatják, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és őfelsége a szerbek, horvátok és szlovének királya megállapodnak abban, hogy védelmi szerződést kötnek.”113 Az idézett szerződés bevezetőjéből és további rendelkezéseiből is egyértelműen kitűnik, hogy az új szövetség éle Magyarország ellen irányult, még katonai erővel is érvényt akartak szerezni a trianoni békeszerződésben foglaltaknak, a megszerzett magyar területek megtartásának. Bár nem volt jelentéktelen a később Magyarország köré fonódó, kisantantot megalapozó jugoszláv-csehszlovák szerződés létrejötte, de a fennálló feszültség csökkentésében jelentősebb volt az olasz-jugoszláv viszály rendezése. A két ország megbízottai 1920. november 12-én Rapallóban szerződést kötöttek. A szerződésben elismerték az Sz-H-Sz királyság fennhatóságát Dalmácia felett, viszonzásul Olaszország kapott fennhatóságot Isztria felett. Fiume (Rijeka) semleges város maradt olasz jelleggel. Mind a két fél kölcsönös kötelezettséget vállalt Ausztriával, Magyarországgal szemben a békeszerződésekben foglaltak megtartására. Az olasz érdek a békeszerződések megtartásában abban volt, hogy jelentős területeket kapott az osztrák Dél-Tirolból és ezáltal is biztosítékot kapott e terület megtartására is. A háborúban győztes államok közötti ellentmondások rendeződése ismét Magyarországra irányította a figyelmet. A magyar kormány, bár ismerte a békeszerződéssel kapcsolatos további teendőit, annak az ország törvényei közé iktatási kötelezettségét, semmi hajlandóságot, vagy előkészületet nem tett annak teljesítésére. 1920. október közepén erélyes felhívás érkezett a magyar kormányhoz a békekonferenciától. Ebben sürgős intézkedést kértek a békeszerződés parlamentális megerősítésére. A teljesítésre szűk határidőt adtak. A teljesítés határidejét november 1-ben jelölték meg, amit aztán teljesíthetetlensége 112
