Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)

A "kísérőlevél" hatásai

kai megrohamozta a Szomorócon lévő megszálló katonaságot. A jugoszláv katonaság a váratlan éjszakai támadás hatására menekülésbe kezdett, fegyverét eldobálta. A szomoróci férfiak közül az eldobált fegyverekkel többen Ránkai hadnagy csoportjához csatlakoztak. A számában megnövekedett csoport elé a Domonkosfalván (Domanjševci) állomásozó jugoszláv századparancsnok ment. Felszólította őket a távozásra. Ránkai hadnagy szóban azt közölte, nem hajlandók visszavonulni. A századparancsnok ezután a századáért ment, hogy a magyar csoportot, ha kell, fegyverrel kényszerítse távozásra.

Ez idő alatt a határőrökből és a helyi lakosságból álló fegyveres csoport visszatért Magyarországra, augusztus 2-án hajnali 5 óra körül.

A szomoróci akció nem maradt következmény nélkül egyik oldalon sem. Ránkai hadnagyot parancsnoki tisztségéből leváltották és fegyelmileg felelősségre vonták.

Súlyosabb volt a szomoróci lakossággal szembeni megtorlás, különösen azokkal szemben, akik a megszállók által eldobált fegyvereket magukhoz véve csatlakoztak a kercai csoporthoz. Több személyt letartóztattak és Muraszombatra hurcolták őket. Az elhurcoltak között voltak: Papp Sándor, Ábrahám Lajos, Császár Antal, id. Pongrácz Antal, ifj. Pongrácz Antal, Kulcsár Antal, Papp József, Pongrácz Ferenc és Pongrácz Dániel. Muraszombatban a községi fogdában tartották őket, embertelenül bántak velük. Többször megverték őket, napokig nem kaptak élelmet. Az éhségtől ordítoztak és az arra járó lakosság is felszólalt az embertelen bánásmód miatt, a helyi rendőrbiztoshoz fordultak. A rendőrbiztos azt mondta, a foglyok nem érdemelnek mást és az a céljuk, hogy éhen haljanak. A többszöri lakossági nyomásra mégis engedélyezték, hogy a lakosság élelmet adhasson nekik. Kiszabadításukért sokat fáradozott Kuzma István, Domonkosfa evangélikus lelkésze, és a megszálló hatóságok által a községbírónak kinevezett Jozef Sveti is. Több heti fogva tartás után bírói eljárás nélkül szabadultak és visszatértek falujukba.107

A megszállt Muravidéken is egyre jobban eluralkodott az a vélemény, hogy rövidesen megszűnik a megszállás és a terület visszakerül Magyarországhoz. Ezt a megszálló hatóságok is különböző módon hangoztatták. A Radgonában (Radkersburg) megjelenő “Murska Straža” 1920. június 26-i száma szinte mint befejezett tényről írt a megszállás megszűnéséről, a terület Magyarországhoz való visszatéréséről. A cikkiró már csak azt szorgalmazta, hogy Alsólendva maradjon meg Szlovéniának. A lap szerint Alsólendva Prekmurje (Muravidék) kulcsa. Nem szabad hagyni, hogy a szlovének számára ugyanúgy elvesszen mint Radgona. Radgona (Radkersburg)

109