Zsiga Tibor: Muravidéktől Trianonig (Lendva, 1996)
A trianoni békeszerződés
A trianoni békeszerződés Az első világháborút lezáró békeszerződés megemlítésénél, amikor a Magyarországgal kötött békéről esik szó, az esemény óta mindig odakerül jelzőnek a “trianon” szó. Jelöli azt a helyet, ahol meg kellett kötni a szerződésnek egyáltalán nem nevezhető okmányt. A Trianon jelző palotákat jelöl, melyek a Párizs melletti Versailles-i kastélyrendszer részei. Az egymáshoz közel álló épületek egymástól jól elkülönülnek. A nagyságuk és külsejük alapján a nagyobbat, a szebb kivitelűt “Nagy-trianon”-nak, míg a kisebbet, az egyszerűbbet “Kis-trianon”-nak nevezik. Ez utóbbi, a “Kis-trianon” palota az az épület, ahol a Magyarország számára csapást jelentő nemzetközi okmány, a területi határozmány aláírására sor került. De térjünk vissza az események kezdetéhez. Az 1919 novemberében az antanthatalmak közreműködésével, George Clarknak, a békekonferencia megbízottjának közvetítésével megalakult Huszár Károly vezette magyar kormányt ismerte el a békekonferencia tárgyalási partnernek, akivel hajlandó a békefeltételekről tárgyalni. A békekonferenciára szóló meghívás 1919. december 1-jén érkezett meg a magyar kormányhoz. A meghívás tényét, elfogadásának körülményeit a minisztertanács tárgyalta meg. Ismerve azt a körülményt, hogy az ország szomszédaival a békekonferencia egyezményekben rögzítette a majdani határokat, felmerült annak a gondolata is, hogy egyáltalán van-e értelme eleget tenni a meghívásnak. Hisz azt Magyarország részvétele nélkül már letárgyalták. Vita után mégis olyan döntés született, hogy eleget téve a meghívásnak küldöttség utazzon Párizsba. A népes magyar küldöttség Apponyi Albert gróf vezetésével utazott el Párizsba, ahol a neuillyi városrészben kerültek elhelyezésre. Már az első pillanatokban kiderült, hogy nem tárgyalópartnerként kezelik őket. Helyzetük az internáltakéhoz volt hasonló. Nem kerülhettek senkivel sem kapcsolatba. A magyar kormánnyal is csak a francia katonaság által használt és ellenőrzött távíróvonalakon érintkezhettek, meghatározott terjedelmű írásos formában. A magyar küldöttséget a békekonferencia nevében a Legfelsőbb Tanács fogadta, George Clemenceau francia miniszterelnök elnökletével 1920. január 15-én. Itt nyújtották át a békefeltételeket. A magyar küldöttség másnap kapott lehetőséget, hogy arra észrevételt tehessen. Az észrevételekben a küldöttség a feltételeket elfogadhatatlannak, az ország megsemmisítését célzónak mondta. A területi kérdések eldöntésében pedig népszavazás elrende100
