Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)

A kétnyelvű iskolakörzetek története - Szolarics Nađ Klára: A kétnyelvű iskolakörzetek története

Az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola mára már több épületszárnnyal bővült. Átrendezték az Iskola előtti teret is.

után nevezték el, így volt ez 1992-ig, amikor a Lugarič iskolát 1. Számú, a Juš Kramar iskolát pedig 2. Számú Lendvai KÁI-nak nevezték el. Adataink szerint már az 1960-as években a kornak megfelelő szaktantermekkel rendelkezett mindkét általános iskola. A tanítás kétváltásos volt, a testnevelés pedig az 500 méterrel arrébb lévő TVD Partizan tornatermében folyt. A fiúk szertornában tündököltek. Lendván diákotthon is működött szezonális jelleggel, télen a várban. Itt mind a két általános iskola tanulói laktak (kb. 50-en), elsősorban azok, akiknek a nagy hó megnehezítette az iskolába járást (a tanulók gyalog járták iskolába 4-9 kilométeres távolságból is).

Az új lendvai központi kétnyelvű általános iskola 1968-tól fokozatosan az iskolakörzet 16 településének tanulóit tudta fogadni: Csente, Völgyifalu, Pince, Pince-major, Benica, Petesháza, Hármasmalom, Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Lendva, Lendvahegy, Hosszúfaluhegy és Hosszúfalu (1996-tól a Göntérházi és az 1. Számú Lendvai KÁI közös iskolakörzetéhez tartozik). A központi iskolának Csentében, Völgyifaluban, Gyertyánosban és Petesházán működtek tagiskolái 1. és 2. osztállyal. Ezen kívül Lendvára naponta mintegy 550 tanuló (1975) járt busszal. Az iskola 1971-ben korszerű tornatermet - a versenyekhez megfelelő sportpályákkal - kapott. Az intézménynek gyakorlóiskola státusa volt, 1971-től napközi tagozatot is indítottak. Az iskolában már akkor gyermek- és ifjúsági fogorvosi rendelő működött és rendel még ma is.

73