Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
Nyelvi és nemzettudati tényezők a kétnyelvűségben Az említett, Szabó Ildikó által tárgyalt felmérés azért is mérföldkőnek számít a muravidéki kétnyelvű oktatást és nyelvhasználatot tekintve, mert talán elsőként mutatott rá a hiányosságokra, hiátusokra a muravidéki magyarok nemzettudatát illetőleg. A korábbiakban az alapszintnek számító óvodás kordáknak a kétnyelvű nevelés hiányosságaiból adódó szocializációs problémáiról szóltunk. Ide kívánkozik még egy mélyinterjús nyilatkozat, mely a vegyes házasságból származó gyerekek családi hátterére is rávilágít. Belőle az oly sokat feszegetett kérdés, a szlovén nyelvre való „automatikus átváltás” ténye is kiviláglik. Egy nagyapa meséli unokája történetét, aki az óvodába kerülésig egyetlen szót sem tudott szlovénul, hisz környezete többségében magyar volt. Az óvodában eltöltött fél év elég volt, hogy nyelvet cserélt. Tud ugyan, de már keresi a magyar szavakat. Az elsős gyermek egész viselkedésében gyökeres változás állt be. A nagyapa tovább meséli: „Papa, hogy is kell ezt mondani? - kérdezi. - Mondom neki: nem értem, mit mondasz, fiam. - Te nem tudsz szlovénul? - kérdez vissza. - Én nem tudok, velem csak magyarul tudsz beszélni - hangzik a válasz. És a feleségem is ezt mondja neki. Mikor nálunk van két napig, akkor már rendbe jön”. A nagyapa a gyermek játszási szokásaiban is a tudat alatti régióból előretörő óvodai domináns környezet- és nyelvi hatást tapasztalja: „ És mikor játszik, szlovénul beszél önmagával és játékaival”. (Szabó, 1993) A tanulmány még a végén is tartogat egy meglepetést, ami a szlovén anyanyelvű gyermekek (ovisok) magyar, illetve környezetnyelvi tudásszintjére utal: „Kijőve az óvodából, felfigyeltünk négy-öt kisgyermekre: a kerítésen kapaszkodva néztek ránk és valahová, az utca túloldalára. Kérdeztük, mi történt: kiesett valami? Miben segíthetünk? A gyermekek azonban - akiknek, június lévén, már minimum tíz hónapja kellett a kétnyelvű óvodába járniuk - nem értenek semmit. Aztán egyikük kiszalad az utcára és visszaviszi a labdát... egy sem akadt közöttük, aki magyarul is el tudta volna mondani, hogy kiesett a labda.” A 90-es évek elején készített felmérés a magyar nyelv közéleti használatában tapasztalt hiányosságokra is felfigyelt. Az ankéton, mely a közéleti és a hivatali nyelvhasználatra kérdez rá, meglepő eredmények születtek. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelven szólal meg először, ha egy általa még ismeretlen hivatalba lép be, 47 százalékban a szlovént mondták, s csak 16 százalékban jelölték meg a magyar nyelvet. A jelenségről Göncz László egy 1989-ben közölt tanulmányában így ír: „Szinte csodának számít, ha 41
