Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
A kétnyelvű középiskola felé Az érdekközösségek (Magyar Nemzetiségi Oktatási-Művelődési Érdekközösség) 1975-től némi közigazgatási funkciókat is betöltenek. Az alkotmányos garanciák a gyakorlati kétnyelvűség alkalmazását, elterjesztését célzó, részint már eddig is megvalósult realitásait is magukba foglalták, mint a kétnyelvű kiírások és helységnévtáblák (a hatvanas évek közepétől), vagy az anyanyelv-használati jog a közélet minden területén. A statisztikai adatok azonban az asszimilációs folyamatok elharapózásáról szóltak. Az 1981-es népszámlálási adatok például 10 százalékos csökkenést mutattak a 10 évvel korábbihoz képest, azaz az elmúlt időszakban 825 magyarral lett kevesebb. A kétnyelvűséget pedig sokkal inkább az asszimiláció, mint a nyelvi és identitás-megőrzés eszközeként kezdték emlegetni. Ha van hozadéka a kétnyelvűségnek és a jogi-alkotmányos helyzetben beállt változásnak, akkor ez a humán, illetve reál egyetemi és főiskolai végzettségű értelmiségiek megjelenése. A nemzetiségi politika intézményei is kezdtek kiépülni, a többségi, akkor még jugoszláv modellre megalakult érdekközösségek pedig a nevükben is jelezték a szakterületet, amelynek érdekeit fel kívánták vállalni. Varga Sándor a vele készített hosszabb interjúban a kétnyelvű oktatás általános iskolai „próbatételéhez” hasonló horderejűnek nevezte a kétnyelvű középiskola megalapításának politikai előkészítését. A dolog pikantériáját az jelentette, „néhányan úgy gondolták, hogy a lendvai (jelenleg) kétnyelvű középiskola olyan formán legyen kétnyelvű, hogy legyen egy magyar tagozat, legyen egy szlovén tagozat, és hogy a szlovén tagozatban talán-talán fakultatív módon bevezetik a magyar nyelv oktatását”. Továbbá a nemzetiségi területen kívül elhelyezkedő középiskolákban (értsd, a muraszombati járás területén: Rakičanban, sőt Ljutomerben és Radenciban) is fakultatív magyar nyelvoktatás folyjék. Ez utóbbi azonban nem járt sikerrel. Ahogy a kétnyelvű modell „egy az egyben” történő átplántálása - a fontiekre való hivatkozással - sem a középiskolára. Mint említettük, ha mégis van valami hozadéka a korszakban kiszélesedő jogi-politikai engedményeknek, a magyarság politikai bekapcsolásának, aktivizálásának, akkor az értelmiségi képzés területén tapasztalható ilyen. A Trianon után „lefejezett”, értelmiségi nélkül maradt közösség 1945 után ismét lefejeztetett. A magyar tanerőt szétkergették vagy munkáját teljesen ellehetetlenítették. A két háború közötti Jugoszláviában a muravidéki magyarság soraiból mindössze két(!) értelmiségi polgár került ki. Ez a kettő is lelkész 28
