Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
még a nyelvhasználatnál és a nyelvi egyenlőség fokozatos megszűnésénél is súlyosabb gond, hiszen szinte észrevétlenül játszódik le. Ebben nagy szerepe volt a rossz és gyatra fordítású hazai tankönyvek mellett a Vajdasági Tartományból behozott tankönyveknek is. Ezekben a később „nagyszerb” megalomániába átcsapó közös „jugoszláv eszmeiség” nyomai fedezhetők fel már a 80-as évek elején. Ez abban nyilvánult meg, hogy a magyar irodalmi tankönyvekből lassan kiszorultak a magyar irodalom klasszikus alkotásai, helyüket pedig fokozatosan a jugoszláv népek és nemzetek irodalmi szemelvényei foglalták el. Az effajta szemlélet ellen lázadtak fel a 80-as évek közepén a szlovén oktatásügyi dolgozók - az „alaptantervet” ugyanis a szerb központú hatalom a köztársaságokra is ki kívánta terjeszteni. Külön tanulmányt érdemelne az 1981-től bevezetett szakirányú oktatás, amelyet hibái és ellentmondásai miatt akkor már a Vajdaságban és másutt is elhagyásra kárhoztattak. Ez a kétnyelvűségen belül az anyanyelv oktatását éppen annyira nem tartotta fontosnak, mint az általános iskola felső tagozataiban. Ugyanakkor „nagy hangsúlyt helyezett” minimális heti óraszámban a magyar nyelvnek mint a környezet nyelvének az oktatására. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a szakirányú oktatásnak, mint felesleges, mihaszna dolgot, még az érettségit is sikerült eltörölnie. A nyelvi egyenjogúság, a „magyar nyelv kötelező tanítása” mindkét nemzet fiai számára frázisba olyan abszurdumok is szorultak, amelyek már a külső szemlélőnek, a gyakori küldöttségek tagjai számára is megmosolyogni valónak tűntek. Különösen a horvát tagköztársaságból ide iratkozó gyerekek számára bevezetett kezdő szintű magyar nyelvtanítás abszurd volta jelentett némi felháborodást, de hamarosan lelohadtak a kedélyek, mihelyt kiderült, hogy csak „néhány kifejezés” elsajátítására terjedt ki a program lényege, s ez is csupán a kirakatpolitika részét képezte. Dr. Varga József egy 2008-ban megtartott pilisvörösvári előadásában így beszélt erről a korszakról, illetve jelenségről: „Hangzatos politikai frázisunkat sokszor és szívesen hangoztatjuk, különösen akkor, amikor a kétnyelvűségünket kirakatként használjuk fel az idegenek, a hozzá nem értők elkápráztatása vagy elámítása végett, hangsúlyozva, hogy a Muravidéken, az úgynevezett kétnyelvű területen, az együtt élő szlovén-magyar sorsközösségben mindenki tanul magyarul, s olyan közösségben élnek, amelyben mindkét fél tiszteli, értékeli, tanulja és használja is a másik nyelvét, valamint megbecsüli kulturális értékeit, hagyományát, s ezáltal megszűnik a két nép közti gyűlölködés, torzsalkodás, ellentét.” (Varga, 2008). Egy másik megállapításával pedig a nyelvhasználat problémájára tapint rá, mely nélkül nincs 24
