Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
Tanulmányok, cikkek - Dr. Bokor József, nyugalmazott egyetemi tanár: Üzenet a kétnyelvű iskolákba
ugyan szólni, de jobbára csak jót. Meg kellett járnia még az alkotmánybíróság lépcsőit is, hogy elcsituljanak fölüle a viharok. Félresiklott gyakorlata az évek során kihullatta magából az eredeti elveket, jó előírásokat. A kollégák tudják, mi mindenre gondolok, gondolhatunk. Modellje öröknek tűnt, pedig többször is kellett már módosítani rajta. Csoda-e, hogy csaknem minden változtatása valamilyen módon az egynyelvűség irányába mozdította el, akár a két nyelv egyes-kettes csoportbontására gondolunk, akár legújabban egyes meghatározott tantárgyaknak az egynyelvű óráira (nyelvi csoportjaira) vagy az egy tanár - egy nyelv didaktikai elvére az alsóbb évfolyamokon? De azért mindent egybevetve is keményen ki kell mondanunk: a kétnyelvűség sorsa, s benne a magyar nyelv szlovéniai jövője elsősorban mégis valóban az iskolán múlik. A kétnyelvű iskoláztatáson. Akkor is, ha ez átlagon felüli feladat. Akkor is, ha ez tanárnak, diáknak plusz terheket jelent. Akkor is, ha némely szülő fél vagy ódzkodik tőle. A kétnyelvű iskola a magyarság érdekében jött létre. Áldoz érte a Szlovén Köztársaság. Szép iskolákban, jó személyi és tárgyi feltételek között, nemegyszer ideális létszámok mellett, új tantervek alapján, igényes tankönyvekből és segédanyagokból taníthat pedagógus, tanulhat diák. Ma már a Muravidéken nincs alternatívája a kétnyelvű oktatásnak. Eljátszotta az idő. Nincs visszaút az egynyelvű magyar iskolák felé, ugyanakkor komoly veszélye van annak, hogy a magyar nyelv már nem sokáig lesz a tanítás nyelve, hanem csak tantárgy marad a holnap Szlovéniájában. A kétnyelvű oktatás 50 éves múltja legyen új erőforrás mindenkinek, aki még magyar, s hinni képes. Szavazzunk bizalmat pedagógusainknak, de támogassa is őket minden lehetséges erő: egyének, közösségek, szülők, politikusok, civilek annyira, amennyire a törvények, a jogi, politikai keretek engedik. Mindent meg kell tenni, amit még meg lehet a kisebbségi magyar nyelv érdekében és védelmében. A kétnyelvű iskola eredményessége ugyanúgy erősen pedagógusfüggő, mint minden más iskoláé. Ezért a jó tanító, tanár, aki csodákra képes, dicséretet, jutalmat érdemel, akárcsak a jó tanuló. Az oktató-nevelő munkában, a mindennapi pedagógiai gyakorlat során soha nem szabad elfelejtenie az anyanyelv dominanciájának elvét. Azt az egyszerű szabályt, hogy tanulóknak mindig az anya- vagy elsődleges (erősebb) nyelvükön kell egy jóakaratnyival többet nyújtani az iskolában is a kezdetektől a legutolsó tanítási órákig. Ez bizony mindkét fél számára az anyanyelv favorizálását jelenti, a megkülönböztetett figyelmet, a tudatos erőfeszítést mindkét anyanyelv esetében, de a kisebbségi magyar érdekében 190
