Király M. Jutka (szerk.): 50 éves a kétnyelvű oktatás a Muravidéken (Lendva, 2011)
A kétnyelvű oktatás története - Bence Lajos: A kétnyelvű oktatás története
javasol: „Mi a teendő? Megváltoztatni a kétnyelvű oktatási intézményekben dolgozó nevelők pedagógiai, didaktikai, módszertani, pszichológiai, emberi stb. szemléletét! Megkövetelni tőlük a törvénybe iktatott munkaformák és tananyag maradéktalan elvégzését a két nyelv szellemében!” A személyi okok mellett az illetékes „köztársasági oktatási fórumokat" is felelősség terheli, mert „mindig kompromisszumokat kerestek, hogy a kétnyelvű oktatásrendszerünkben egyre gyakrabban jelentkező konfliktusokat enyhítsék, vagy eltussolják, nem nézve bátran szembe (...) az elfogadhatatlan állapotokkal." (vö. Varga 1996). Az 1959/60-as tanévben indul a kétnyelvű oktatás Közvetlenül a II. világháború utáni években a Muravidéken párhuzamos magyar és szlovén tagozatokban folyt az oktatás. Ma már vitathatatlan tény, hogy az új, kétnyelvű oktatási rendszer demokratikusabb volt, mint a két háború közötti, amikor a magyar nyelvoktatást nem engedélyezték, de a magyar tannyelvű iskolák amúgy is hátrányos helyzetbe kerültek. Első helyen említendők a rossz anyagi körülmények, amelyek miatt lehetetlen munkafeltételek alakultak ki. Ezzel szinte együtt és az előbbiek következményeként jelentkeztek a még ennél is rosszabb tanítási feltételek: több helyen ismét összevont alsó és felső tagozatokban folyt az oktatás. Nem egy esetben - főleg a kisebb települések iskoláiban (200-300-as lélekszámú falvakról van szó)- a minimális tanulólétszám eléréséhez 8 osztályt kellett összevonni. A problémákat tetézte még a nagyfokú tanerőhiány, illetve a meglévők képzetlensége. Az 50-es évek elején már világossá vált, hogy a kisebbségi iskola zsákutcát jelent a magyar tagozatos tanulók számára, hiszen a továbbtanuláshoz nem biztosít sem kellő (szlovén) nyelvi, sem másfajta ismereteket. Magyar tannyelvű iskola pedig csak a Vajdaságban akadt, amely a nagy földrajzi távolság miatt vált elérhetetlenné (Újvidék kb. 600 kilométerre esett). Ezek az állapotok a magyar tagozatok lassú, de következetes elnéptelenedésével jártak együtt. A magyar szülők gyermekeik jövője érdekében célszerűbbnek látták, ha szlovén tagozatba járatják őket. Ez főleg a felső tagozatokban vált az 50-es évek közepétől rendszeressé. Mint már említettük, a kisebbségi iskolák magyar tagozatainak problémája már az 50-es évek elején szóba került, az évtized közepén pedig már a probléma elhatalmasodásáról lehetett beszélni. A helyzet a lendvai községben volt a legtragikusabb, ezen belül is a lendvai 14
