Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"
Göncz László „Fényesen tündöklő drágakő” A lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet jelentősége a muravidéki magyar közösség életében Bevezető Ahogy az ember életében, úgy a társadalmi csoportokéban, közösségekében is adottak a fejlődés különböző szakaszaira jellemző sajátosságok, kihívások. Észleljük-e azokat, élünk-e ezekkel a létünk génjeiben kódolt lehetőségekkel, részben rajtunk múlik, részben azt külső társadalmi körülmények befolyásolják. Amenynyiben mindkettő, tehát a „belső hang” és a kedvező miliő adott, akkor általában könnyű megfelelni a kihívásoknak. Ha az egyik hiányzik, akkor már eléggé bizonytalan a siker. Amennyiben egyik feltétel sem adott, akkor emberi vagy közösségi fejlődés nem bontakozhat ki. Az utóbbi általában nem is tudatosul bennünk... A felismerhetetlen lehetőségek a virtuális esélyek észlelhetetlen halmazát gyarapítják. Reménykedem abban, hogy a Mura mentén élő magyar közösségre nem az utóbbi sajátosság a jellemző. Ezt feltételezi a folyamat, amely a rendszervált ás után térségünkben a közösségi intézményrendszer létrehozását jelentette, aminek egyik fontos eleme volt a két évtizede létrejött lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. Rangos szakemberek eléggé egybehangzó véleménye volt az elmúlt években, hogy az említett intézet a muravidéki magyarság meghatározó kulturális szakintézménye, nyelvikulturális megmaradásunk egyik fontos alappillére. Elfogultságtól függetlenül jómagam is hasonló véleménnyel vagyok. Azonban aligha árulok el azzal titkot, ha felidézem, hogy a bő két évtizeddel ezelőtti intézetalapítási folyamat mégsem volt leányálom, komoly erőfeszítésekre volt ugyanis szükség annak megvalósításhoz. Ettől eltekintve a legfontosabb az volt, hogy minden nehézség ellenére
