Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Kósa Klári: Tisztelt jubiláló MNMI!
Kosa Klári Tisztelt jubiláló MNMI! 52 Soha nem volt kérdés, hogy teljes szívemmel őrzöm, féltve vigyázom, és lehetőségeim szerint továbbadom hagyományainkat, az anyanyelvet, a haza szeretetét. Ezért volt megtisztelő a felhívás, hogy néhány szó erejéig írjak az elmúlt 20 esztendőről. 21 évvel ezelőtt lettem a felsőlakosi Arany János Művelődési Egyesület elnöke. Tehát jó magam is ünnepelhetnék. Ha viszszatekintek erre a 2 évtizedre, sok szép emlék, élmény, talán még néhány könnycsepp is eszembe jut. De a munkát sem felejtettem el. Egy rendezvény látogatója csak a kész műsort látja a színpadon, a szervezői munkát már kevésbé. Pedig rengeteg egyeztetés, a pénzforrások felkutatása, könyörgés van a színpad mögött. Hiába adod szívedet, lelkedet, ha nincs megfelelő segítség. A segítség pedig az MNMI szakszolgálata által érkezett. Az évek folyamán olyan szoros kapcsolat alakult ki az egyesület és a jubiláló MNMI között, amely példaértékű. Azt szoktam mondani, hogy lehetnek törvények, szabályzatok, szerződések, de a legfontosabb az emberi tényező, az emberi hozzáállás. És ebből sohasem volt hiány. Az intézet munkatársai mindig pozitívan álltak hozzá kéréseinkhez, problémáinkhoz. De ez nem csak múlt időben igaz, hanem a mai napig. Nagyon különbözőek az egyesületek. Van, akinek nemcsak az anyagi hátteret igyekeznek biztosítani, hanem a színpad elrendezését, a műsor konferálását. Teszik ezt már húsz éve, hétköznap, hétvégén és ünnepnap. Húsz éven keresztül segítettek, beutaztuk együtt anyaországunk gyönyörű tájait, együtt szurkoltunk a megmérettetéseken, és együtt könnyeztük meg a felejthetetlen felemelő pillanatokat, amikor felcsendült a magyar himnusz vagy a Bazilikában a Szenvedő Szűzanya. Minden anyagi nehézségeken túl, az
