Kepe Lili (szerk.): Lángot adok, ápold, add tovább… Gondolatok a muravidéki magyarságról (Lendva, 2013)
Göncz László: "Fényesen tündöklő drágakő"
zetiségi Művelődési Intézet, majd afféle négy hónapos próbaüzemelés után, 1994. január 1-jével kezdi meg az működését, mint a muravidéki magyarság önálló, nemzetiségi alapon szervezett kulturális szakintézménye. Ez szervezettségi szempontból azt jelentette, hogy a nemzeti önkormányzati közösség tevékenységi köréből „kikerült” valamennyi tevékenység, amely a művelődés, a kultúra, valamint a tudományos tevékenység tág keretébe tartozott. A több tartalmi ponttal kiegészített tevékenység az MMNÖK által megalapítási okmánnyal létrehozott intézet, közkedvelt nevén az MNMI hatáskörébe koncentrálódott. A két érintett intézmény tartalmi, káder és egyéb szervezettségi kérdésről korrekt módon megegyezett. A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet székhelyet is az egykori alsólendvai egészségház helyiségeiben kapott. Akkortól az említett épületben főképpen nemzetiségi intézmények működtek, ugyanis az MMNÖK, valamint a Népújság és Muravidéki Magyar Rádió szerkesztőségei is az egyre gyakrabban „nemzetiségi székháznak” nevezett épületben tevékenykedtek. Az MNMI tevékenysége és érdemei dióhéjban A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetnek kezdetben négy munkatársa volt. Tevékenységi köre a kilencvenes évek közepén kiterjedt a műkedvelő csoportok igencsak szerteágazó teendőinek segítésére és koordinálására (az akkorra már mintegy 15-20 zalai és vasi szakember zökkenőmentes munkájának egyengetése komoly feladatot képezett), a nagyobb nemzetiségi rendezvények és ünnepek szervezésére, az ún. anyanyelvápolási teendőkre, ami rendkívül sokszínű és jellegében is eltérő feladatkör volt, továbbá a magyar nemzetiségi könyvkiadás megszervezésére és részbeni lebonyolítására, és - hiánypótló szerepkörben - számos tudományos tevékenység felkarolására. A tudományos tevékenység terén több tudományos konferencia szervezésére került sor az MNMI égisze alatt, történelmi, néprajzi, művelődéstörténeti és kisebbségpolitikai tartalommal. E mellett a hagyományőrzés és néprajzi értékteremtés szempontjából egyaránt fontos tájházak, valamint helytörténeti gyűjtemények kialakításának tudományos-szakmai hátterét jelentős mértékben
