Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki [hetési] nyelvi és létmorzsák 35 szereplő magánhangzói (ó, ő) helyén is az u, ü vagy a ú, ű jut kifejezésre: uráttu, attú, pácátu, kolegájátu, ördögtii, melliktü, legintű, ettü, baszorkátu, kezitülábátu stb. Például „Máj attú küdök hat ludat, hogy legyön majorságod.”; „Esz meg köllöne ettü a zembörtü vennyi.”; „Bulcsot e ke távolíttanyi a háztu.”; „U attu a cigántu kütte e.”; „Ű biza semit se fiet a zördögtü.”_ A -tói, -tő] helyhatározói ragok ó, ő magánhangzói zárt formában röviden (u, ü) vagy hosszban (ú, ű) érvényesülnek. Ezt igazolják a népmesék szövegéből kiemelt szavak és mondatok is. A -vaj, -vei (instrumentálisi-commitativusi) rágós szóalakok hetési (muravidéki) nyelvhasználatában azt tapasztaljuk, hogy nem jelentkezik a toldalék -1 hangja: királla (királle), lányává (lányáve), trágyává (trágyáve), Bulccsa (Bulccse), pénze gyünek, mindenfélive, luóve, mihikke, senkijje (senkive), innyavalujje (innyavaluve) stb. Például „Ekeszte hupogatnyi egy gántárfáve.”; „Talákozot egy iskolabeli kolegájáva.”; „Lovikke bementek a mocsolábo.”; „Társut egy mihaszna gazemberre.”; „Az uráva mi va?” Az adatok azt is mutatják, hogy gyakran nem illeszkedik a rag. Vagyis a hetési tájnyelvben a köznyelvi -val. -vei ragok helyén általában csak a -ve használatos. Ez a hangzásforma természetesen akkor mutatkozik, amikor a magánhangzóra végződő szavakhoz kapcsolják, például furugláve, köcöllive, börsöllüve. Előfordul nagyon ritkán az is, hogy a -ve helyett a -iie érvényesül: kukoricájje, senkijje, kapájje, luójje, söprüjje. Például „Ott sertifikátok kettessijje.”; „Nem szabad senkijje se rosszat tennyi.”; „A füőggyit szántotta egy luójje.”; Kukoricájje akarta megetetnyi.”; „Hát tuót án magájje ety talicskát.” Ha viszont e toldalékok mássalhangzóra végződő szavakhoz járulnak, akkor többféleképpen viselkedhetnek, például a -ve v-je hasonul, és leginkább hoszszú, ritkábban (egy másik mássalhangzó után) rövid lesz a toldalékolt szó utolsó mássalhangzója: lapátte, tehennye, ümögge, bakkancse, bokszé, konytye. Előfordult még az 1960-as és 1970-es években is, de előtte szinte mindig, hogy a -val. -vei eszköz- és társhatározói ragok v-je nem hasonult a toldalékos szavak utolsó mássalhangzójához. Az együgyű férfi című népmesében is előfordul az embervei, mészárszékvei és ökörvei kifejezés, de sokszor hallottam öreganyámtól és a faluban is a késvei, kenyérvei botval stb. szóalakok használatát. A múlt század utolsó negyedében gyűjtött muravidéki (hetési) meseszövegekben még ilyen szóalakok is használatosak: lovájje, hintajájje, kocsijájje, mindönnijje stb.
