Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
9. fejezet. Hagyományőrzés
168 Dr. Varga József Uram, hogy újra megadtad a mindennapi kenyerünket. Áldott legyen a Te neved!” A többiek rámondják: „Ámen.” Utána a gazda levág kétmaroknyi búzát. Azt a kévekötöző kötözüfáve megköti. Ekkor az első marokszedő - ez általában a házigazda felesége volt valamikor - az első kaszás által tövire felállított kévéhez lép és mondja: ,Aggyá a zisten, hogy a zideji termisbü ille dombos kenyeret süthessek, mint amilleny magass ez a kéve!” A többiek: „Úgy legyön!” Ezután a gazda nekifohászkodik: „A Jézus szent nevibe.” b) Ezzel elkezdődik a kézzel történő hagyományos hetési aratás. A három kaszás egymás után haladva vágja a rendet (körülbelül öt-nyolc méter távolságra egymástól). A kötélvetők (köterakuk) köteleket raknak le, amit ott a mezőn készítenek a levágott búzából, a marokszedők két markot tesznek egy-egy kévébe (kötélbe). Végül a kévekötők megkötik a kévéket. Két kötöző kévekötőfával kötöz, a harmadik csak bajszra köt csupasz kézzel. (Az első kaszás Gaál Lajos, marokszedője Gaál Rozália, kévekötője Varga Károly, kötélvetője Apró Rozália; a második kaszás Pisznyák Árpád, marokszedője Meszelics Irén, kévekötője Pisznyák József, kötélvetője Csuka Ilona; a harmadik kaszás Meszelics Ferenc, marokszedője Németh Etel, kévekötője Vajdič Anton, kötélvetője pedig Tivadar Irén.) c) Amikor már úgy 25-30 métert learattak (előre haladtak) az aratók, akkor megjelennek az idősebb férfiak, asszonyok és gyerekek, hogy keresztbe rakják, összegereblyézzék az elhullott búzaszálakat, összeszedjék a gabonafejeket (kalászokat). (Ezt a gyerekek teszik.) Egy keresztbe (kepébe) 21 kévét tesznek. A kévéket először „hetesbe” is rakhatják. A keresztek rakását régi, hagyományos módon végzik, például az első kévének kelet felé kell néznie. Az öregek szerint azért kelet felé, mert ott kel föl a Nap. S a kalászokat is fel kell hajlítani (megtömi), hogy „eses üdübe ne csirásullon kü.” Közben beszélgetnek. Az idősebbek tanácsokkal látják el a fiatalokat és a gyerekeket. Figyelmeztetik őket, hogy a kévéket ne húzzák a tarlón, mert kihullik belőlük a szem. Jobb, ha a hónuk alá fogják és úgy viszik azokat. A munka vége felé a „kepéző mester” vagy „körösztraku” odaszól az egyik kévehordónak: „Hozd ide a legnagyobb kévit, Jani! Az lesz a pap.” Az egyik gyerek megkérdezi: „Öregapám, mér monygyák a kévinek, hogy pap?” Az
