Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)

9. fejezet. Hagyományőrzés

Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 165 A hagyományos hetési kézi aratás és gépcséplés Göntérházán (1998. július 12.) A régi, hagyományos hetési kézi aratásnak és cséplésnek is megvolt a maga varázsa, még a nehéz és sok gonddal végzett szorgos munka mellett is. Vidékün­kön, így falunkban is, az aratást - a múltban - általában június 29-én kezdték meg, Péter-Pál-napján. Abban az időben az aratást mindig a rozzsal (nálunk úgy mondták, hogy gabona) kezdték, és ezt követte a búza, majd a zab aratása. A Göntérházán megrendezett hagyományos aratási és cséplési munkálatokat négy képben próbálom meg bemutatni. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy az egyes munkamenetek, műveletek eszközei (mezőgazdasági szerszámok stb.) eredetiek legyenek és valósághűen adják vissza a valamikori aratást és cséplést; annak sokoldalúságát, gazdag eszköztárát és -rendszerét, és természetesen varázsos hangulatát, valamint sajátságos nyelvi kifejezéseit. Sokan megkérdezhetik tőlünk, hogy mi célból szerveztük meg a hetési aratást és cséplést. Erre könnyű a felelet. A Muravidéken élő, létszámában egyre zsugorodó ma­réknyi magyarság kezdi elveszíteni sajátos azonosságjegyeit. Hogy mire gondolok itt föleg? Először is a nyelvünkre. Nem vitatható az a sajnálatos tény, hogy a Murán innen élő őshonos magyarság anyanyelve, nyelvhasználata napról napra kopik, szegényedik, idegen nyelvi elemekkel vegyül, s elveszíti igazi szépségét, „hetésies” jellegét. Másod­szor a régiónkat valósághűen tükröztető népi szokásainkra, nyelvi kifejezéseinkre, az évszázadokon át megőrzött népi kultúránkra, egyéni-közösségi nemzeti kincseinkre és értékeinkre stb. gondolok. Harmadszor az olyan rendezvényekre, ahol az őseink, nagyszüleink és szüléink által végzett paraszti munkaformákat, életformákat és szoká­sokat elevenítjük föl gyermekeinknek és főleg unokáinknak. Nekik szeretnénk bemu­tatni elsősorban, hogy a gyakorlat által ismerjék meg múltunkat. A megismerés és megismertetés mellett célja az is az ilyen rendezvénynek, hogy némi szemléletváltást idézzen elő a mai fiatalok eszmei és gondolati vi­lágában, s ezáltal megbecsüljék az általuk már „maradinak” vélt szokásokat, életvitelt is. Az ilyen „szellemi jégtörés” nemcsak gazdagítja vagy gazdagíthatja magyarságtudatukat, de érzelmi kötődésüket is megváltoztathatja „Árpád né­

Next

/
Thumbnails
Contents