Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
7. fejezet. Nyelvi kölcsönhatások, nyelvünket díszítő nyelvi klisék
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 151 csúfondáros, például kajánul nevet; kesetüdejü = gyenge tüdejű, köhögős személyre mondják; kóc = a kender vagy len gerebenezésekor fennmaradó, összegubancolódott szösztermék; kócmazzag = kócból font madzag; kolduscafat = nincstelen, szegény személy; kredenc = régi, edényes konyhaszekrény; kukoricatusa = kukoricacsutka, a csőnek a szemet tartó része; langaléta = hórihorgas, magas, sovány személy; leszógáto a katonaságot = letöltötte a katonaidejét; málészájú kapcabetyár = mafla, csirkefogó személy; pápaszem = szemüveg; passzut neki = jólesett neki; pintös = kb. 1,5 literes borosüveg; pitar = a régi lakóházak pitvara; punktum = nincs tovább, vége; sámedli, sámli = támlátlan kisszék, zsámoly; sezlony = díványféle, heverő; szószátyár = bőbeszédű, fecsegő személy; tusku = fatönk, törzsök; vakablak = a falban ablak alakú mélyedés. Ne szégyelljék alkalmazni mindennapi nyelvhasználatukban az eredeti hetési, muravidéki tájnyelvi kincseinket! Vállalják, értékeljék azt! Erre neveljék gyermekeiket, unokáikat és dédunokáikat is! Addig lesznek a Muravidéken magyarok, amíg magyarul beszélnek! Göntérháza, 2010. március 11.
