Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
14 Dr. Varga József Bizonyára sokan megunták már, hogy nagyszüleink és szüléink nyelvhasználatáról beszélek. Igazuk lehet. Mégis fontosnak tartom, mert csak így tudom hitelesen szemléltetni a muravidéki vagy hetési tájnyelv sajátosságait, illetve a benne végbemenő mintegy százévnyi változásokat. Ezt, gondolom, Önök is elfogadják. Befejezésül szeretnék bemutatni egy mai szöveget, ami pontosan tükrözi a muravidéki emberek többségének a nyelvhasználatát. Hogy ezt miért teszem? A végén majd kiderül. Lendvai beszélgetés Mariska és Rózsi találkoznak Leadván, a községházán. Beszélgetnek. Mit kéresü a zobcsinán? - kérdezi Mariska.- Éty potrdiluér menők - mondta Rózsi. - Hát te?- Én elüsszé a prédszédnikná vuótam, de az eküdött a tájnikho, hogy az intézi a duógomat.- Csak magad gy üdíti? - így az.- Nem. A Pisti hozod be autuve.- O hun va?- Emént a szociálnáro. Onnajd még emégy a notárkáho. Valami pritozsbát ad be vagy hitelösitt.-Mi van a vrécskádbo?- Égy kilu kényiér, öt zsömle, még égy üveg szók. ” A két asszony később bement a cukrászdába, és mindegyik kért két-két kepica fagyit. Mit mondjunk? A muravidéki emberek ezt és a hasonló kevertnyelvű beszédet gond nélkül megértik. De csak ők, mert a Kárpát-medencében élő magyarok már nem. Mi teszi számukra érthetetlenné? A szlovén szavak alkalmazása a magyar szövegben, például obcsina (občina = községháza), potrdilu (potrdilo = igazolás), predszednik (predsednik = elnök), tájnik (tajnik = titkár), szociálna (socialna = egészségügy), notárka (notarka = közjegyzőnő), pritozsba (pritožba = panasz, fellebbezés), vrecska (vrečka = zacskó, szatyor), szók (sok = szörp), kepica (kepica = gombóc, golyó). Általában ismert, hogy az ilyen és a hasonló szövegek akár írásban, akár beszédben miért születtek, születhettek meg, hiszen az ilyen nem magyaros és
