Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
1. fejezet. Dialektológia
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 9 Nyelvművelés: Az anyanyelvi műveltség terjesztése a nyelvhelyesség elveinek a nyelvhasználatban való érvényesítése végett Négy nyelvművelő írás Az elmúlt években sok nyelvművelő előadást hallhattak a Muravidéki Magyar Rádió adásaiban. Talán sokukban megfogalmazódott a gondolat, hogy minek erről annyit beszélni. Mi így beszélünk és kész. Higgyék el, a muravidéki, vagyis a hetési emberek nyelvhasználata éppen annyit ér, szép, mint a tiszántúli, a palóc vagy a dél-dunántúli. A sajátosságait tisztán megőrzött és alkalmazott hetési tájnyelv szép és értékes. Ezt nemcsak én, hanem a szakemberek, a nyelvészek is állítják. Hogy a nyelv élő jelrendszer, a gondolkodás és a beszéd kifejező eszköze, az tudott tény. Szókincsében, mondatszerkesztésében, hangrendszerében és kifejezésmódjában állandó változások, például gazdagodás és szegényedés érvényesül. Ez vonatkozik a Muravidéken élő őshonos magyarság anyanyelvhasználatára is. Minél kisebb létszámú egy etnikai közösség és minél több külső, idegen hatás éri nyelvének gyakorlását a mindennapok nyelvi kommunikációjában, annál inkább ki van téve a nyelvi, szellemi, érzelmi és tudati változásoknak. A következőkben szeretném bemutatni, szemléltetni a muravidéki magyarok nyelvhasználatának főleg szókincsbeli változásait mintegy száz év alatt a szakemberek által gyűjtött és lejegyzett szövegek alapján. A Magyar Nyelvőr című szakfolyóirat 1873-ban közölte A daracskos béka című népmesét, amit Fatér József dobronaki tanító jegyzett le Dobronakon. Részlet a meséből: „Égy embör ippejg magának kaszát, hát úf-fölöstökönko vüjött a zasszonya a zembörinek éj-jófölöstökönt - hát izej gyó turus mácsikot. Öjött-öjögetött án a zembör, écczé csak énnaon nad-daracskos béka mászott elü; a zasszon naon széren megiédett, aongya a zuránok, hoh-hát zadargya e innejd! Écs-csunya csédájo a zistennek, goromba állót, nappe és császmász, még ének évadán mindétig.
