Kerecsényi Edit: Távol a hazától… Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások (Lendva, 1994)

A kivándorlók második hulláma és a vendégmunkások

melyen azon falubeliek láthatók, akik 1926-ban e társaság szervezésében Zágrábból indultak La Platába (15. kép). Bánatában e csoporttal tartott Fehér Csákó Jenő szerelme, Varga Katica is, mivel a Fehér szülők nem engedték meg, hogy összeházasodjanak. (A leány apja ugyanis csekély földű kisiparos volt.) Katica hamarosan jó munkát kapott La Plata egyik gyárában, ahol beleszeretett egy már évek óta ott dolgozó bácskai legény. Volt már egy kis háza is, s feleségül kérte. Katica erről értesítette Jenőt, aki - hogy ezt megakadályozza - 1929-ben szülei akarata ellenére a leány után hajózott. Anyja azonban, mivel más leányt szánt a fiának, a következő csoporttal fia után küldte Örzse lányát is, hogy parancsolja haza. Ám hasztalan. A szerelmesek egybekeltek, sőt Örzsének is megtetszett a szabadabb élet, és hamarosan ő is féijhez ment egy régtől ott dolgozó magyar szivargyári munkáshoz, akinek szintén volt már egy kis háza La Plata külvárosában. A későbbiekben mindkét család rendszeresen levelezett az itthon maradt családtagokkal, barátokkal, számos fényképet is küldtek, de nem jöttek haza soha többé. Jenő, aki asztalos volt, néhány év múlva már saját gépesített műhelyében dolgozott, Örzséből pedig elegáns hölgy lett. (16-18. kép)

A reményeiknek megfelelő állást találók leveleiből áradó biztató hírek hatására hamarosan újabb és újabb csoportok jelentkeztek a tengerentúli utakra a zágrábi és maribori irodáknál. Feleségével együtt ismét útra kelt a radamosi Koczet Mihály is. ők szintén a már említett szivargyárban, illetve egy drótgyárban dolgoztak néhány évig Argentínában, hogy itthon némi földet vásárolhassanak még.

1926-tól bizonyos ügynökségek jobbára már csak Brazília kávéültetvényeire toboroztak - az ottani állam illetve a munkáltató költségén történő utaztatással - telepeseket. A Zágrábban kiadott „Kalendar 1926” című kis füzet például több nyelven - köztük magyarul is - Hamburgon keresztül történő utazást ígért, és részletes útmutatót, tájékoztatót tartalmazott a munkahelyről és az ottani körülményekről (4. melléklet és 19. kép.). Mivel az ajánlat kedvezőnek tűnt, több mint negyvenen vidékünkről is jelentkeztek. László Vendelék például négy gyermekkel keltek útra Radamosról, ám néhány év múltán csak a szülők és két gyerek tért vissza.

Meglepő módon végül egyetlen itteni csoport sem telepedett le eme ültetvényeken, mivel a személyes kapcsolatok rejtett csatornáin át még időben tudomásukra jutott, hogy korántsem olyan rózsás a reklámozott telepeken a helyzet, mint amilyennek lefestették. Ezért - legalábbis a magyar kivándorlók - kenőpénzekkel vagy más módon elérték, hogy a csoporttól leszakadva a korábbi transzportokkal indított és már kedvezőbb viszonyok között dolgozó rokonaik, barátaik közé kerülhessenek, akik aztán segítették őket az elhelyezkedésben. így vált például a montevideói hajógyár - melynek a petesházi Császár Ilonka félje, Nagy Bálint volt a generáldirektora - a Lendva-vidéki magyarok legjelentősebb munkahelyévé. Évtizedek során állítólag több százan dolgoztak itt viszonylag tisztességes bérért.

28