Nagy Zsuzsa: Szakítok éneket (Újvidék - Lendva, 2004)

Bori Imre: Utószó

UTÓSZÓ

A Škofja Lokán élő, tőlünk elszármazott, de honi kapcsolatait ápoló költő, Nagy Zsuzsa első kötete ez a versgyüj'temény. Nevét elsősorban a Híd folyóiratban jegyezhette meg az olvasó, ott jelentek meg ugyanis versei. így együtt olvasva kompozícióját, azt tapasztaljuk, hogy gondolati verselési ív köti össze a magasan kiemelkedő A Munkanélküli Mária éneke című versét a sorrendben utolsó Ki benne vagyok cíművel, amely ars poeticája is lehetne, s e két vers fogja közre az egyéni hangú és felfogású, valamint csak rá jellemző tematikájú költeményeket, amelyek között vannak játékosak (ez a világhoz való viszonyulás erre mifelénk egészen ritka), tragikus felhangúak, mint amilyen az antológiadarabnak beillő Nem bánom című a maga komorságával, a versbe foglalt vallomás kiszolgáltatottságot kibeszélő karakterével, az élet iránt kinyilvánított alázatával, s úgy tetszik, a reménytelenség örvényei fölé hajló József Attila kései húga is lehetne a költő. S mert formakultúrája jelentős, nemcsak a népies dalformát használja, de vannak az ősiségből visszahallott versszakai, melyeket „finnugor dallikáknak” nevez. S vannak a szív mélyéből feltörő szerelmes vágykifejezései is. Jelezni kell az élet fatalista felfogását is, amit a sorsnak kiszolgáltatottsága szült:

97