Nagy Zsuzsa: Szakítok éneket (Újvidék - Lendva, 2004)

Semmit öltve

EGY ROKONOM LENNE

Lenne énnekem egy hü rokonom, kinek vére, ha folyik, elvesztését keserűn zokogom.

Kinek élete az enyémmel egy, ki mikor tűzben égek, tüzembe velem s értem belemegy.

Ki bár elmenni vágyik, visszatér,

és mikor égig érek,

nálam ő még magasabb égig ér.

Ki hozzám úgy jön, mint kié vagyok, s lépteivel úgy lépnék, mintha enyéim lennének azok.

Aki ha meginogna a világ, lenne bármilyen távol, értem rohanna árkon-bokron át,

s ha szólítana csöndes szeretet, bárminek utána is megfogná, s tartaná a kezemet.

85