Nagy Zsuzsa: Szakítok éneket (Újvidék - Lendva, 2004)
Semmit öltve
VÁLASZUL Bár színeit vetkőzi, langyos még a völgy, tükrözi az ősz a nyár melegét - lágy táncot lejt lombjában fölöttem egy tölgy, s arcomon lengőn szendereg a lég. Míg köröttem ezer izgő-mozgó bogár ösztönében működik az évszak, bennem ezer kérdés gyűl, igaz és sóvár, mintha értük, miattuk élnék csak. Micsoda a lég, mely arcomon szendereg s megnyugtatón befödi lelkem? Enyém-e arcom, ha érinti végtelen, vagy csak úgy meglátogatott engem? Van-e a lelkemnek ittlevése, léte? Hisz rezzen ő is, ha rezzenek - Azóta van, mióta vagyok s megélem, vagy örök időktől élt, létezett? S ha valahol legbelül bennem lélek ül, szívem szorongón olykor mért szorul, mintha a teremtés müvéből egyedül engem űztek volna ki konokul? 83
/
