Nagy Zsuzsa: Szakítok éneket (Újvidék - Lendva, 2004)

Halálaim

NEM BÁNOM

Mire megértem már mindent, tudom, eljön hozzám a tél. Pelyheivel lassan ellep, igy leszek bölcs és hófehér.

Karom nyújtása hegyekig, lábam a tengerig leér, s megszólít, ki hozzám igaz nyíltsággal először beszél.

Pehely lélekkel, nem bánom, ekkor már meg is halhatok. Földbe temetnek, sejtve csak, hogy valahol még ott vagyok.

Reggelente szór síromra a lég hűsítő harmatot, virág nyílik s hervad rajta, én meg csak bölcsen hallgatok.

35