Varga József: Nyelvhasználat, névdivat (Lendva, 1999)
2. Az anyanyelv (szlovén, magyar, horvát) használata és a névdivat
A magyar-jugoszláv házasságok esetében, ahol az apa magyar, az anya jugoszláv (szlovén), semlegesnek három fiú vallotta magát, magyarnak vagy más nemzetiségűnek egy sem. A magyar-jugoszláv nemzetiségű (szlovén) házasságban született három gyermeknél nem jelölték a nemzetiséget (100%). Az egyéb-szlovén házasságok esetében, ahol az apa végeredményben magyar, az anya szlovén, egyéb nemzetiségűnek egy fiú és egy lány vallotta magát. Az úgynevezett egyéb, de lényegében magyar-szlovén házasságban a két gyerek is jugoszláv” - egyéb - nemzetiségű lett (100 %). Megjegyzés: Az érvényben levő új szlovén törvények értelmében , Jugoszláv ’’ nemzetiségű állampolgárt a Szlovén Köztársaságban nem jegyeznek be hivatalosan, vagyis nem anyakönyveznek. (A , Jugoszláv ” nemzetiség megnevezést törölték. A gyűjtéskor még érvényben volt.) 2.5. A 184 megkérdezett személy anyanyelvi meghatározása nagyságrendben saját kijelentésük alapján: Az anyanyelv Szem. száma % 1. szlovén 94 51,1 2. magyar 83 45,1 3. horvát 7 3,8 4. egyéb 0 0 5. „jugoszláv” 0 0 184 100 Az anyanyelv megállapításában, illetőleg annak a muravidéki magyarság által való alkalmazásában igazi furcsaságok - szinte érthetetlenségek - jelentkeznek. A logika szerint a gyermekek anyanyelvét általában az édesanyjuk anyanyelve alapján fogadják el hivatalosan másutt. Nálunk a szülők bevallása szerint eltérő is lehet: van, amikor a magyar anya gyermeke valóban magyar anyanyelvű, máskor a szlovén apa anyanyelvét kapja a vegyes 18
