Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE 5. Mag. Füle Tibor: CÉLOM ÉS FELADATOM VOLT, HOGY PEDAGÓGUSKÉNT, IGAZGATÓKÉNT A KOLLÉGÁIMMAL EGYÜTTMŰKÖDVE SZERVEZZEK EGY JÓL MŰKÖDŐ KÉTNYELVŰ KÖZÉPISKOLÁT, AHOL AZ ÉRETTSÉGI UTÁN A DIÁKOK TOVÁBBTANULHATNAK MAGYARORSZÁGON ÉS SZLOVÉNIÁBAN IS 1982 őszén a lendvai középiskolában kezdtem dolgozni, mint igazgató. Az akkori nemzetiségi vezetőségtől és a községi vezetőségtől azt a feladatot kaptam, hogy ebből a középiskolából - ez akkor gépésztechnikum és szakmunkásképző volt; a diákok 30 százaléka a Muraközből, 30 százaléka a Muravidékről, és 30 százaléka a Lendva-vidékről volt - csináljak egy jól működő kétnyelvű középiskolát, új programok bevezetésével. Valójában ez a feladat az Alkotmánybíróság 1971-es határozatából indult ki. Az új középiskolai iskolamodellre a szlovén szaktanács 1981-ben egy kötelező útmutatót fogadott el és ez az útmutató egy kiindulópont volt a kétnyelvű oktatás megszervezésére. Az útmutató valahogy meghatározta, hogy a modell legyen hasonló, mint az általános iskola felső tagozatban működő modell, meghatározta a két nyelv használati arányát is hogy 30 százaléka legyen magyar és 70 százaléka szlovén a nyelvtanításokon kívül. így 1982-ben bevezettük a gimnáziumi pedagógiai programot, egy évvel azután pedig a közgazdasági programot. Eleinte nagyon nagy nehézségek voltak, mert nem volt megfelelő tanár, így a hiányzó tanárokat külső munkatársakkal pótoltuk. A lendvai általános iskola nagyon sokat segített, a vállalatoktól is jöttek külső munkatársak, a muraszombati közgazdasági iskola is besegített. A legfontosabb azonban az új kétnyelvű gimnázium megalakulása volt a kilencvenes évek elején. Ebben az iskolában húsz év alatt 800 diák tanult és kétnyelvű érettségi vizsgát tett. Utána lehetőségük volt továbbtanulni Magyarországon vagy Szlovéniában is. Ismerték mind a két nyelvet, ami jó alapot adott nekik. Ezek a diákok a pedagógiai szakokra is beiratkoztak és négy év múlva -tehát a kilencvenes évek közepén - már jelentkeztek a pályázatainkra. Ők még mindig tanítanak az iskolában, jó pedagógus vált belőlük és sokat tettek azért, hogy a kétnyelvű középiskola egy minőségi középiskolává váljon. Ez egy hosszú út volt, hogy biztosítsuk a jövő szakembereit ebben fontos szerepe volt a gimnázium megalapításának és fejlesztésének. A munkámmal kapcsolatosan el kell mesélnem egy dolgot, ami életem egyikfontos mozzanata volt: az új iskola építését. A kilencvenes évek végén nagyon megnövekedett a diákok száma, úgy, hogy már nem volt elég tanterem. A régi iskolában a folyosókat át kellett építeni szertárakká, tantermekké vagy a lakásokat átalakítani könyvtárrá és tantermekké. A harmadik emeleten így lett kialakítva egy matematika szaktanterem. Az iskola műhelyeiben is ki kellet alakítani tantermeket, hiszen ott sem volt elég belőlük. Mivel ezek a helyiségek nem voltak megfelelőek, ezért nagy nyomást gyakorolt rám a média és a szülők is, hogy a lendvai diákok rossz körülmények között tanulnak. így egy idő múlva elkezdtem a lobbizást - elő-56
