Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji

ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE

Te ure sva opravljali v svojem prostem času, saj sva menili, da se morajo tudi ti učenci naučiti govoriti, pisati in brati v madžarščini. Od leta 1984 do leta 2005 sem poučevala v Dobrovniku. Sama sem tako doživela, kako je poučevati na enojezični šoli, kombinirane oddelke, novo matematiko, dvojezični pouk in na koncu v devetdesetih letih tudi v devetletki. Iz obdobja svojega učiteljevanja imam zelo lepe spomine - vedno sem imela rada svoje delo in zelo sem hvaležna vsem, ki so mi pri tem pomagali, še posebej pa staršem.

3. Car Jožef:

„HA NEM AKARUNK PARASZTOK MARADNI, AKKOR MEG KELL TANULNUNK AZ ORSZÁG NYELVÉT, HOGY TUDJUNK TOVÁBBTANULNI."

1952-ben születtem Dobronakon, mint harmadik gyermek a Car családban. Aránylag gazdag parasztcsalád voltunk, nagyon sok földünk volt így korán elkezdtem a munkáknál segíteni. Nagynéném Zalaegerszegen élt. Még a második világháború alatt oda ment férjhez. Abban az időben - gyermekkoromban - évente meglátogatott bennünket. Ezek a találkozások mindig nagy kihívást jelentettek számára, hiszen előtte levelet kellett írnunk, (a hatóságoknak) hogy el fogjuk látni, hogy nem lesz neki semmiféle baja, és hogy nem politikai ügyek miatt találkozunk. Emlékszem rá, hogy lovakkal mentünk érte Lendvára a vasútállomásra.

Az elemi iskolába itt Dobronakon jártam, majd utána a muraszombati gimnáziumba iratkoztam, de sajnos azt két év után - talán a gyenge nyelvtudás miatt is - abbahagytam és átiratkoztam a rakičani mezőgazdasági középiskolába, melyet sikeresen el is végeztem. Annak, hogy a muraszombati gimnáziumot választottam, az volt az oka, hogy akkor Lendván még csak a gépészeti szakközépiskola volt, így más lehetőség nem volt, mint az, hogy akik nem ismerték annyira a szlovén nyelvet, azok a vajdasági iskolákba iratkozzanak. Nekünk viszont anyánk mindig azt mondta: „Ha nem akarunk parasztok maradni, akkor meg kell tanulnunk az ország nyelvét, hogy tudjunk továbbtanulni". A sikeres érettségi vizsga után már várt Dobronakon egy munkahely, ugyanis a dobronaki szöveztekezben éppen akkor vált szükségessé egy mezőgazdasági technikus alkalmazása, így azonnal munkába is álltam. A letöltött katonai szolgálat után visszatértem a munkahelyemre, de hamarosan megürült a lendvai szövetkezet titkári állása, ahova engem neveztek ki, így kilenc évig voltam a lendvai szövetkezet titkára. Közben a dobronaki futballcsapat titkára is voltam, pont abban az időben, amikor a határon túli klubokkal megkezdődtek a kapcsolatok. Minket - akkor még a politika befolyása alatt - a csesztregi csapattal kö