Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Szlovéniában készült interjúk / Intervjuji izvedeni v Sloveniji
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE 2. Cár Anna: KÜLÖN FOGLALKOZTUNK A MAGYAR AJKÚ TANULÓKKAL Általános iskolába itt, Dobronakon kezdtem járni. Abban az időben még voltak magyar osztályok és szlovén osztályok. Engem magyar osztályba Írattak, mert anyukám azt mondta, nem tudja, hogy fogok tanulni, ezért próbáljuk meg, hogy megy az első év, aztán majd meglátjuk, mi lesz a továbbiakban. Második osztályba pedig már szlovén tagozatba írtak be azért, mert jól tanultam, és hogy később tudjam folytatni a középiskolában is. Abban az időben ugyanis az, aki magyar osztályt végzett, csak Szabadkára mehetett tanítóképzőbe más magyar nyelvű középiskola nem is volt. A szüleim így azt gondolták, ha megtanulom a szlovén nyelvet, akkor itt is járhatok középiskolába. Nagy tisztelettel emlékszem még ma is vissza, a másodikas osztályt tanító szlovén tanító nénire. Először azért, mert nagyon szép volt. A falusi gyerekeknek, ha jött egy ilyen szép nő, az volt az ideáljuk. Másodszor: nagyon jószívű volt, annak ellenére is, hogy néhányan nem tudtunk egy szót sem másképp, mint magyarul. Egyszer megkérdezte tőlem: „Kako se pišeš (Hogy hívnak?)?". Sosem felejtem el, - néztem rá, és nem tudtam felelni, mert nem értettem meg, ezért elkezdtem sírni. Ekkor megsimogatott és megnyugtatott. Később hivatta anyukámat és azt mondta neki, hogy minden héten velem és a Göntér Endrével külön fog foglalkozni. Nem kellett megfizetni, csak azért, hogy haladjunk a nyelvtudásunkkal. Az iskolaév vége felé így már szépen beszéltem szlovénul is, de még nem tökéletesen. Ez a tanító néni segített ahhoz is hozzá, hogy később folytattam tanulmányaimat. Az elvégzett elemi iskola után beiratkoztam a muraszombati tanítóképzőbe, ahol már nem volt gond a nyelvvel, hiszen az elvégzett negyedik osztály után Dobronakról Bagonyán (Bogojina) egy tiszta szlovén iskolában fejeztük be a többi osztályt. Általában minden dobronaki gyerek, aki tovább szeretett volna tanulni, így végezte el az általános iskolát. A viszonyulás hozzánk - magyarokhoz - ott is nagyon korrekt volt, bár néha azért a szlovén gyerekekkel voltak összetűzéseink. A befejezett tanítóképző után kihelyeztek - abban az időben ez így folyt, ahol hiány volt tanárokból, oda rendelték az embert - Kebelére, ahol akkor még egészen 73-ig kétnyelvű általános iskola volt, hiszen a szentlászlói gyerekek is oda jártak. Közben 1976-ban - munka mellett - elvégeztem a pedagógiai főiskolát is, mint osztálytanító. Viszont amikor az iskola egyik tanára elhagyta az iskolát, kineveztek matematika tanárnak. Szerettem a matematikát így nem volt gond a tanításával. Közben pedig Urisk Elizabeta kolléganővel külön foglalkoztunk a szentlászlói tanulókkal, mert éreztük azt, hogy nekik is kell a magyar nyelvet ápolniuk. Én a magyar irodalmat, ő pedig a magyar történelmet tanította. A gyerekekkel a szabad időnkben foglalkoztunk, mert fontosnak tartottuk, hogy a szlovén nyelv mellett a magyar nyelvet is hibátlanul be
