Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem

ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE

A Forradalmi Tanács az akkori Járási Kultúrházban székelt, ahol öcsém, Tantalics József volt az igazgató. A forradalom eseményei közül ki kell emelni a pártállam vezetőinek ÁVH, Rendőrség lefegyverzését, valamint a zajdai 32. Lövészezred megnyerését a forradalom mellett. Itt is megalakult - október 30-án - a Zajdai Katonai Forradalmi Tanács, a magot Turóczi János, dr. Kovalik Antal és Marton Zoltán képviselte. A laktanya összes fegyverkészletét - mintegy tízezer puska, gránát - kiosztották a civil lakosságnak, illetve önkényesen ezt a raktárakból megszerezték, és felkészültek a szovjetek elleni védekezésre. Végül - szerencsére - a fegyverét senki sem sütött el, amely úgyis hiábavaló vérontás lett volna a betört szovjet tankokkal szemben.

A Lenti Forradalmi Tanács november 7-én tartotta utolsó ülését, és aznap két irányból - északról és keletről - a szovjet haderő megszállta Lentit. Nyomban elkezdték a forradalmárok összefogdosását, meghurcolását, majd elítélést. Többek közt Ambrus Gyulát, Ambrus Lászlót, Fisi Ernőt, Péterfalvi Sándort, Simon Istvánt, Tóth Istvánt évekig börtönbe zárták.

Sokan hazájukat elhagyni kényszerültek, pl. dr. Dobszay János volt járási ügyész, lelkes forradalmár, Bagladi György megbilincselt kézzel szökött meg az ávósok kezéből. Svájcban telepedtek le.

Lassan kihal az a nemzedék, amelynek tagjai '56-ban a szabadság, a demokrácia zászlóját oly magasra emelték, hogy szinte a fél világ ráfigyelt. Kötelességünk, hogy őrizzük, ápoljuk történelmünk dicső emlékét, ez is növeli esélyünket, hogy Európa térképén méltóképpen megmaradhassunk.

Szeretném aláhúzni, hogy Lenti az '56-os forradalom utolsó „mentsvára" volt. A zajdai 32. Lövészezred Híradós egysége teljes katonai felszereléssel, az akkori Jugoszláviába vonult, köztük ma is élő Marton Zoltánnal, akik a „nyugati" hadsereggel szerettek volna kapcsolatot teremteni, de az eredménytelen lett.

Az '56-os forradalomról többet kell beszélni, el kell mondani gyerekeinknek, az utókornak, hogy hányán meghaltak és hányán kockáztatták életüket a szabadságért, demokráciáért, amely világtörténelmi fordulatot indított el.

12. Béla Tantalics:

V REVOLUCIJI LETA 1956

Revolucija in vojna za svobodo leta 1956 sta zaznamovali moje življenje. Takrat sem že osem let poučeval v Lentiju, preživel sem ustrahovanje in okrutnosti diktature. Moj oče je bil na seznamu žalskih izseljencev in leta 1952 bil zapisan na 642. mestu. Dogajanjem v revoluciji sem bil priča in tudi danes me navdaja nek čuden občutek, če pomislim na to. V Lentiju in okoliških vaseh je revolucija minila vzvišeno in brez človeških žrtev.

Dogodki so se vrstili zelo hitro. 26. oktobra 1956 dopoldne so se iz rafinerije v Lovásziju pripeljali s tovornjakom in parolami 'Naj živi domovina, Rusi, domov!'. K demonstrantom so se priključili delavci z žage v Lentiju, delavci šole, dijaki in tudi mnogi prebivalci. Bilo nas je nekje dvesto. Na dvorišču cerkve je bil velik zbor, kjer je eden izmed