Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)

A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem

ELBESZÉLT TÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE 1952. április 10-én végrehajtották. Családunk semmi tájékoztatást nem kapott, temetkezési helye a mai napig ismeretlen. Az ördögi bolsevik rendszer nem elégedett meg a talpig becsületes kiváló katona kivégzésével, a teljes likvidálás holttestének eltüntetésére, személyes tárgyainak megsemmisítésére is kiterjedt. Van-e ennél aljasabb emberiség elleni bűntett, dicső szocialista-kommunista embereszménybe csomagolva? Elvesztésének tragikumát tovább fokozta, hogy a népköztársaság ellenségének kiki­áltott családtagok kálváriája, a megfélemlítés, a kirekesztés évei csak ezután követ­keztek. Felesége közel 1 évig semmilyen munkalehetőséget nem kapott - tanítónői és keres­kedelmi akadémiai végzettsége ellenére. A gyermekek pedig továbbtanulásukban, elhelyezkedésükben szenvedték el a másodrendű állampolgári státusz következmé­nyeit. Közel negyven év kellett ahhoz - jól jellemzi ez a magyarországi állapotokat -, hogy1990. május 16-án a Katonai Bíróság a gyermekek kezdeményezésére semmissé nyilvánítsa a halálos ítéletet, és rendfokozatát visszaadja. (MH.21/141/1990.) A rehabilitáció még erkölcsi szempontból is aggályos, mivel a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által kezdeményezett ezredesi rendfokozatot, illetve vezérőrna­gyi kinevezést nem kapta meg. Ugyancsak a Szövetség javaslatát, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje posztumusz elismerést pedig a 21/141/1990. számon 1991. december 5-én elutasítot­ták. Úgy látszik, hiábavaló és méltánylásra érdemtelen az, aki életét kockáztatva magyar­ságát, tisztességét és kiváló képességeit áldozza fel Magyarország, a haza javára. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja, elismerésük, megbecsülésük a mai napig súlyos hiányosságokkal terhes. Méltánytalan és elkeserítő a rendszerváltó elit 20 éve zajló mulasztása. Az '56-os for­radalom leveréséért és a pártállami szolgálatokért ezerszám osztogatott csillagren­dek, magas rendfokozatok és kiemelt nyugdíjak ordító igazságtalansága áll szemben az üldözöttek, kiszolgáltatottak, szabadságharcosok, mártírok nyomorúságával. Apám büszke magyarsággal vallott, igaz mártíromsága tartott meg és adott erőt ma­gán és közéleti munkámban. Fájó szívvel kell mondanom, a mai napig sem tudom, hogy apám hamvai hova kerül­tek, hol porladnak. 2002-2006 között a Zala Megyei Önkormányzat elnöki tisztségét töltöttem be. Jelen­leg a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Zala Megyei Szövetségének alelnöki fel­adatait látom el.

Next

/
Thumbnails
Contents