Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ELBESZÉLT TÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE 1952. április 10-én végrehajtották. Családunk semmi tájékoztatást nem kapott, temetkezési helye a mai napig ismeretlen. Az ördögi bolsevik rendszer nem elégedett meg a talpig becsületes kiváló katona kivégzésével, a teljes likvidálás holttestének eltüntetésére, személyes tárgyainak megsemmisítésére is kiterjedt. Van-e ennél aljasabb emberiség elleni bűntett, dicső szocialista-kommunista embereszménybe csomagolva? Elvesztésének tragikumát tovább fokozta, hogy a népköztársaság ellenségének kikiáltott családtagok kálváriája, a megfélemlítés, a kirekesztés évei csak ezután következtek. Felesége közel 1 évig semmilyen munkalehetőséget nem kapott - tanítónői és kereskedelmi akadémiai végzettsége ellenére. A gyermekek pedig továbbtanulásukban, elhelyezkedésükben szenvedték el a másodrendű állampolgári státusz következményeit. Közel negyven év kellett ahhoz - jól jellemzi ez a magyarországi állapotokat -, hogy1990. május 16-án a Katonai Bíróság a gyermekek kezdeményezésére semmissé nyilvánítsa a halálos ítéletet, és rendfokozatát visszaadja. (MH.21/141/1990.) A rehabilitáció még erkölcsi szempontból is aggályos, mivel a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által kezdeményezett ezredesi rendfokozatot, illetve vezérőrnagyi kinevezést nem kapta meg. Ugyancsak a Szövetség javaslatát, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje posztumusz elismerést pedig a 21/141/1990. számon 1991. december 5-én elutasították. Úgy látszik, hiábavaló és méltánylásra érdemtelen az, aki életét kockáztatva magyarságát, tisztességét és kiváló képességeit áldozza fel Magyarország, a haza javára. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja, elismerésük, megbecsülésük a mai napig súlyos hiányosságokkal terhes. Méltánytalan és elkeserítő a rendszerváltó elit 20 éve zajló mulasztása. Az '56-os forradalom leveréséért és a pártállami szolgálatokért ezerszám osztogatott csillagrendek, magas rendfokozatok és kiemelt nyugdíjak ordító igazságtalansága áll szemben az üldözöttek, kiszolgáltatottak, szabadságharcosok, mártírok nyomorúságával. Apám büszke magyarsággal vallott, igaz mártíromsága tartott meg és adott erőt magán és közéleti munkámban. Fájó szívvel kell mondanom, a mai napig sem tudom, hogy apám hamvai hova kerültek, hol porladnak. 2002-2006 között a Zala Megyei Önkormányzat elnöki tisztségét töltöttem be. Jelenleg a Politikai Foglyok Országos Szövetsége Zala Megyei Szövetségének alelnöki feladatait látom el.