Tantalics Béla - Tomšič Tibor (szerk.): Elbeszélt történelem, visszaemlékezések (Lendva, 2012)
A Magyarországon készült interjúk / Intervjuji izvedeni na Madžarskem
ELBESZÉLTTÖRTÉNELEM, VISSZAEMLÉKEZÉSEK / PRIPOVEDNA ZGODOVINA, SPOMINI NA ZGODOVINSKE DOGODKE štvo) v Pešti. V pismu ga je prosila za pomoč in je uredil, da so Lacija zaposlili pri podjetju TEFU v Lentiju kot tehničnega administratorja. Tam sva se spoznala leta 1964, nakar sva se tudi poročila. Usoda naju je obdarila z dvema prelepima punčkama. Naše življenje ni bilo lahko, ker so bili naši vsakdani stigmatizirani zaradi besede 'politični zapornik'. Jaz sem že pri 14 letih bila nasprotnica ljudske demokracije, zaradi tega me niso sprejeli v srednjo šolo, saj seje moj brat učil za duhovnika. Mojega moža so leta v zaporu psihično uničila in o tem je govoril zelo malo. Vseeno pa je naneslo tako, da smo s pomočjo župana iz Vecsésa, našega prijatelja, dosegli, da nas sprejmejo v zaporu v Vácu. Dobili smo dovoljenje, da se lahko zadržimo v zaporu eno uro. Iz te ene ure sta postali dve boleči uri. Iskali smo tudi podzemno temnico, kjer je bil moj mož takrat zaprt, a je nismo našli. Naš spremljevalec je povedal, da so po menjavi režima tiste prostore zazidali, celo vse dokumente, ki so nakazovali nato, uničili. Niti tega niso vedeli, kdo in koliko časa je bil tam zaprt. Naš spremljevalec je postavil veliko vprašanj, ampak moj mož tam - kot da bi ga nekaj začelo stiskati v grlu - ni mogel spregovoriti nobene besede. Začel se je tresti in postalo mu je slabo. Mogoče je prav zaradi odprtih duševnih ran, 16. julija 2007, po napornem in mučnem življenju preminil. 2. Bollér Józsefnél TÍZ HÓNAPOS FIAMMAL EGYÜTT TELEPÍTETTEK KI 1950. június 23-a péntek, hajnali 3 órakor éktelen nagy dörömbölés, verik az ajtót. „Kinyitni"- hangzott a durva parancs. Ávósok, rendőrök rontanak ránk, mint valami gyilkosra. „Mindenki ki az ágyból, gyújtsanak lámpát! Vigyázzban kellett állni, még a tízhónapos gyermeket is a karomra kellett venni. A papát elvitték a községi bíróhoz, bennünket meg -egy szál ingben- kézbevett puskával őriztek. Mikor a papát visszahozták, közölték velünk, hogy ki vagyunk innen telepítve Tiszafüred-Kócs- pusztára. Ötven kilogrammos csomagot vihetünk, csak ami a legszükségesebb, a többi minden itt marad, - de, hogy miért, - arra nem válaszoltak. Pakolás közben többször kérdeztük, hogy miért kell elmennünk? Egyszer csak válaszolt egy ávós: „Piszkos hazaárulók, ott nem jelezhetnek a Titónak!" Az 50 kg-ban összeszedtük a legszükségesebb ruhaneműt. Én csak a gyermekkel foglalkoztam, megrémülve, hogy mi lesz a nagy melegben a hosszú úton. Egy csatos üveg tejet készítettem útravalónak, amit az ávós lesöpört a konyhaasztalról, ordítva, hogy azonnal indulás! Egy fél kenyérrel indultunk a pici gyerekkel 48 órás útra, 30 fok hőségben. A saját lovainkkal hoztak be a lenti állomásra, ahol marhavagonok vártak bennünket. Itt már láttuk, hogy nagy baj van. Minden községből hozták a népet, teltek a vagonok. 14
