Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)

Határon innen, határon túl…

Ferenc, akkor már mint középiskolás, Ljubljanában találkozott magyarországi menekültekkel, főleg fiatalokkal, diákokkal. Őt néhány ízben tolmácsként vették igénybe a kollégiumban. A szlovén belügyi szervek civilben tevékenykedő emberei segítették az oda került magyarországi menekültek elhelyezését, s egyengették további sorsukat.

A Király testvérek szerint - az ún. „Tito, láncos kutya”-korszak ellenére - a Szlovénia területére került menekülteket korrektül ellátták, mindenütt emberséges fogadtatásban részesültek. Lajos azonban arról is tett említést, hogy a Muravidékről, tehát formálisan a jugoszláv oldalról származó, Tornyiszentmiklóson élő rokonokat a magyar hatóságok Kistarcsára szállították, és éjjel-nappal verték őket. A rokonoktól tudja, hogy azt az időszakot a trianoni határ jugoszláv oldaláról származók különösképpen megszenvedték, ugyanis a magyar belügyi szervek brutálisan bántak velük, egyebek mellett a „láncos kutya embereinek” nevezték őket. Érthető, hogy akik tehették, mint a korábban említett fiatal házaspár is, menekültek az üldözés elől.

A király fivérek sorsa a későbbiek során kedvezőbben alakult, és - mint már utaltunk rá - mindketten kimagasló szakmai karriert futottak be, családjukkal a Lendva-vidéken maradtak, és a régió megbecsült egyéniségeivé váltak.

(Az interjú 2006. január 28-án készült.)

98