Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
utcájában csak egy, vegyes házasság révén zsidónak tekintett család lakott. Az édesapjuknak azonban már több kapcsolata akadt, hisz ásványvizet, tűzifát és egyéb holmikat szállított nekik rendszeresen. Arra azonban Lajos és Ferenc is emlékszik, hogy néhányan, akiket ismertek, elhurcolásuk előtt sárga csillagot viseltek. Amikor 1944 áprilisában elvitték az alsólendvai zsidókat, az emberek többsége sajnálkozott. Volt példa azonban az ellenkezőjére is, hisz néhány ember - Lajos emlékezete szerint -, akiknek a zsidó kereskedőkkel és iparosokkal rossz tapasztalata volt, nem nagyon törődött a történtekkel. A két testvér jól emlékszik egy bombabecsapódás-sorozatra 1945 tavaszán, amely részben az alsólendvai piactéren, az ún. városi mérleg környékén történt. Ott akkoriban sok magyar katona tartózkodott; épp szalmát vásároltak és azt mérték le. Király Lajos a piactértől néhány száz méterre tartózkodott, akkoriban már egy lóval önállóan is elvégzett néhány kisebb fuvart. Ahol a dombok alatti úton három forrás folyik ki a partoldalból, onnan akart földet szállítani az igencsak mocsaras udvar feltöltéséhez. Éppen kapaszkodott fel a lóval az egyik meredek mellékutcán, amikor figyelmes lett a repülőgépre, amelyből bombák hulltak. Valószínűleg egy csomóban dobtak ki néhányat, amelyek aztán a környéken három-négy helyen csapódtak be. Az egyik közvetlenül a piactér mellett, a Lebár-házra esett (ott tudomásuk szerint néhányan a katonák közül meg is haltak), egy másik az ún. Újréten ért földet, a harmadik - amire pontosan emlékeznek - a mai SPAR bevásárlóközpont mögötti részen, ahol akkor legelő volt. Lajos lova megijedt, a két hátsó lábára állott. Az egyik kocsirész kettéhasadt, a fiú lábától csupán néhány centiméterre. Ha egy kicsit közelebb van az adott pillanatban Lajos a kettéhasadt részhez, valószínűleg elvesztette volna a lábát. Ferenc ugyanakkor otthon volt, s légiriadó lévén, a pincébe kellett volna neki húzódni, biztonságos helyre. Ő azonban az egyik barátjával a Feketeér patak melletti, egykori Našička fafeldolgozó telepre ment, ahol az útkarbantartóknak volt akkoriban a telephelyük. Néhány deszka össze volt ott rakva, és a két fiú arra mászott fel, úgy Figyelte a köröző repülőt. Pontosan látták, amikor a repülőből kidobták a bombát. Mivel az egyik a közeli legelőre esett, a 92
