Göncz László: Egy peremvidék hírmondói. Mura menti életképek a 20. század első feléből - Nyelv és lélek könyvek (Budapest, 2006)
Határon innen, határon túl…
csak lába is a vízbe fagyott a nagy hidegben. A zord időben a fuvarosok nem ültek fel a szánra, hanem gyalogoltak egészen Radányig, ami oda és vissza mintegy nyolcvan kilométeres utat jelentett. Id. Király Ferenc több esetben személyszállítást is vállalt, volt olyan alkalom is, amikor egész éjszaka úton volt, hogy az utasa a kívánt helyszínre megérkezzen. Idősebb Király Ferenc vállalkozó szellemű ember volt, amit az is bizonyít, hogy 1938-ban vett egy Opel típusú tehergépkocsit, ami egyedi eset volt akkoriban a tágabb földrajzi területen. Egy esztendővel később egy felsőbb rendelet értelmében a teherkocsit sajnos be kellet szolgáltatni a jugoszláv katonaságnak. Arra a Király fivérek nem emlékeznek, hogy kárpótlásként fizettek-e valamit nekik a járműért. Ha igen, akkor is legfeljebb csak jelképes összeget. A két testvér emlékezete szerint Alsólakos a 20 század harmincas éveiben a vidék szegényebb települései közé tartozott. Az idősebbek sokat panaszkodtak a két világháború közötti délszláv viszonyokra, amikor állítólag lehetetlen volt befektetni, nagyobb beruházásba kezdeni, mert kölcsön felvételére csak elvétve volt lehetőség. Korábban, amikor még idősebb Király Ferenc volt iskoláskorú gyermek, a faluban működött még iskola, amely a mai temetővel szembeni telken állt. Amikor édesapjuk negyedik osztályos tanuló volt, az iskolaépületet lebontották, és a tanulók közül a legtöbben nem tanultak tovább. így abból az alsólakosi generációból a legtöbben csak négy osztályt fejeztek be. A szomszédos Felsőlakosban később épült iskola, ahová az ún. magyar időszakban Lajos és Ferenc is jártak egy ideig: addig, míg a család 1944-ben be nem költözött Alsólendvára. Korábban, kisgyermekként, Lendván leginkább csak akkor jártak, ha édesanyjuk szülőfalujába utaztak lovas fogaton, vagy amikor vasárnap templomba mentek, így különösképpen nem emlékeznek annak korabeli helyzetére, jellegére. Lajos jól emlékszik arra a napra, 1941. április 6-ára, amikor a németek elfoglalták a vidéket. A falusi emberek kint ültek a házak előtt, és többen kimondottan örültek a német bevonulásnak. Az emberek, akik addig rosszul, szegényesen éltek, a változástól bizonyára sokat reméltek. Mivel Alsólakos a Lendva-89